A karót nyelt házaspár órák óta rezzenéstelen arccal ült a szülészet társalgójában. Egyetlen szót sem váltottak egymással, csak ültek maguk elé meredve, már-már bánatosan.
„Biztos valami nagy baj lehet” – találgatott Erzsike, a mellettük izgatottan várakozó társaság egyik hölgytagja sajnálkozva, miközben idegesen járkált föl s alá, ötpercenként érdeklődve a nővérpultnál: vajon hogy van az ő vajúdó kislánya.
– Nyugodjon meg, asszonyom! Minden a legnagyobb rendben halad. Ön is tudja: a születéshez idő kell… – mosolygott az ápolónő, majd folytatta a munkáját.
A percek csigalassúsággal vánszorogtak előre, mintha megállt volna az idő. A várakozók nem igazán tudták mihez kezdjenek magukkal.
Olvass még a témában
– Nem kérnek egy kis frissítőt? – lépett oda a házaspárhoz Erzsike, de egy foghegyről odavetett nem volt a válasz.
