Nagyobb hajlam a kompromisszumokra
A húszas vagy a harmincas évek végén már mindenkinek jól berögzült szokásai vannak. Ha más nem, akkor is ott van a biztonságot nyújtó napirend, amiben ritkán van helye egy partnernek. Vagy ha van is, elvárjuk, hogy a másik alkalmazkodjon a rigolyáinkhoz, ez azonban nem mindig problémamentes.
Fiatalon – bár még kevesebb a tapasztalatunk –, sokkal könnyebben hozzáidomulunk a partnerünk életkörülményeihez, hiszen az valószínűleg könnyen összeilleszthető a sajátunkkal. Ráadásul életünk e szakaszában egyébként is folyamatosan alkalmazkodunk (középiskola, kollégium, munkahely, költözés…), nem jelent tehát újdonságot az új rutin kialakítása, míg felnőttként ugyanazt a jól bevált ütemtervet folytatjuk évtizedek óta.
