Akkor pedig főleg hasonló a helyzet, ha erős nővel kerülnek szembe
A legnagyobb ellentmondást ott érzem, hogy a barátaim sokszor kimondottan vonzódnak az erős, önálló nőkhöz – az úgynevezett „alfa nőkhöz”. Csodálják a magabiztosságukat, egyenességüket, hogy tudják, mit (kit) akarnak és nem félnek megszerezni. Ám amikor valóban kapcsolatba kerülnek velük, gyakran megrettennek attól, amit ez a nő képvisel.
Bár a barátaim szavakban támogatják az egyenrangúságot, látom, hogy a hétköznapi helyzetekben mégis előkerülnek a beidegződéseik. Hímsoviniszta megnyilvánulások, apró elszólások, amelyekről azt gondolják, ártalmatlanok – valójában azonban mélyen tükrözik, hogy nem tudják elengedni a régi beidegződéseiket.
Beszámolóikban újra és újra visszatér ugyanaz a minta. Vágynak a magabiztos, önálló nőre, de amikor valóban találkoznak vele, nem tudják megadni neki azt a szabadságot, ami az alapja lehetne a kapcsolatnak. Félnek attól, hogy elveszítik a kontrollt, hogy kevesebbnek tűnnek mellette. Pedig valójában épp ellenkezőleg: egy erős nő nem elnyomni akarja a férfit, hanem pusztán egyenrangú társat keres. Szerintem ez nagyon szép és a kölcsönösség valóban felemelő tud lenni mindkét nem számára. Olvass még a témában
Egy önálló nő nem várja, hogy megmentsék: ő már megmentette magát. De ha valaki mellette akar maradni, annak meg kell tanulnia vele együtt létezni – egyenrangúan és szabadon. Menni fog srácok?
