Életmód / Egészség / Lélek

Hol vagy a rajzlapon? Lássuk, mit árul el rólad a családrajzod

Tízből kilenc óvodás szeret rajzolni. A legtöbb anyuka minden délután színes alkotásokkal a kezében viszi haza csemetéjét a közösségből, melyeket sokan aztán évekig őrizgetnek. A gyermekrajzok a másolással kezdődnek, majd a kicsik elsajátítják a főbb vonalakat, megismerik a színeket. Nagyon hamar észrevehető, hogy mindenkinek kialakul egy saját stílusa. Ez felnőtt korban még jellemzőbb, egyesek profi művészekké válnak, néhányan viszont megmaradnak az óvódás szinten. Bárhogy is alakul, egy családrajz sok mindent kifejezhet egy ember érzelemvilágáról, gondolatairól, emberi kapcsolatairól.

A legtöbb gyermek öt-hat éves korára már el tud készíteni egy olyan rajzot, amely betekintést enged az énképébe, megmutatkozik a gyermek anyához és családtagjaihoz fűződő viszonya, továbbá a szülők érzelmi kapcsolata – véli Barancsi Nikolett rajzelemző.  

A kicsik alkotói fejlődésére hatással van a lakóhelye, és lényeges különbség, hogy fiú vagy lány a gyermek, utóbbiak rajzigénye ugyanis sokkal nagyobb és rajzaik is részletgazdagabbak és színesebbek a fiúk rajzaihoz képest.  Ám nem csak gyermekek, hanem felnőttek esetében is sok tanulságos adhat egy családrajz az adott személy érzelmi világáról.

Rajzelemzők úgy tartják, hogy a rajz nem más, mint képi nyelven megalkotott beszéd. Sok kisgyerek képes lerajzolni olyat, melyről beszélni nem tud, vagy nem szeretne. Ennek oka a szókincs hiánya, de az is lehet, hogy ő maga sem tudja, mi a gond pontosan. Időközben rájön, hogy a diszkomfort érzései csökkennek, ha lerajzolja a problémáit. Az óvodás kori rémálmokat sok szülő úgy oldja, hogy másnap megkéri a gyermeket, hogy rajzolja le, amitől félt álmában. A rajzot ezt követően együtt széttépik. Ezen minden gyermek nagyokat kacag és megkönnyebbül, hiszen gyakorlatilag megsemmisítette a „szörnyet”, akivel éjjel nem tudott szembe szegülni.

Mit árulnak el a családrajzok?

Egy óvodás vagy kisiskolás gyermek számára a legfontosabb szociális csoport a család. Még akkor is, ha a különböző elfoglaltságok miatt naponta csak néhány órát tölt családi közegben. A családrajzok 5-12 éves kor között alkalmazhatók a legeredményesebben. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy ilyenkor a gyermek nem egy olyan képet alkot meg, amely egy családi fotó is lehetne, hanem egy olyat, ami a saját fejében létezik a család szóval kapcsolatosan. Ha előkészítjük számára a színes ceruzákat, csak annyit kell mondanunk, hogy „rajzold le a családod”. Ennél többre nincs is szükség, hiszen csak befolyásolnánk őt.

Viszont biztos, hogy kérdéseket fog feltenni, ilyenkor a válaszaink ne legyenek konkrétak, biztosítsuk őt arról, hogy a rajz úgy lesz tökéletes, ahogyan ő azt elkészíti, bárhogyan is szeretné. A rajzolás ideje átlagosan 15-30 perc, s eközben érdemes megfigyelni a gyermek viselkedését is. Kivel kezdi a rajzot, elidőz-e egy-egy családtag felett, mond-e közben valamit, javít-e valamit a rajzon. Általában a szülőkkel indul a rajzolás, de hat-hét éves korig jellemző, hogy a gyermek önmagát rajzolja le elsőként (olykor felnagyítva), ez még a kornak megfelelő egocentrikus világképet mutatja.

  • Globálisan pozitívnak nevezzük, amikor az alakok egy sorban jelennek meg, a lapot kitöltik a családtagok és arányosak, érintkeznek egymással vagy kevés térköz van közöttük.
  • Globálisan negatív a rajz, ha nem jelenik meg határozott családszerkezet, ha az alakok szétszóródnak a térben, aránytalanok, esetleg csak kis helyre tömörül mindenki a rajzon és sok az érintetlenül hagyott terület a lapon.

A családtagok elrendezése az egymás közti érzelmi viszonyokat mutatja be, a gyermek szemszögéből. Fontosak az arckifejezések, hogy egymás felé fordulnak-e vagy egymásnak háttal rajzolja le őket a gyermek.

A két szülő között lerajzolt „én” arra enged következtetni, hogy a gyermek szoros köteléket ápol a szüleivel, ha a két szülő egyforma, közel áll egymáshoz, de ha a gyermek önmagát látványosan kisebbnek és távolabb rajzolja, akkor feltehetően kirekesztettnek érzi magát az otthoni környezeteben.

Előfordulhat, hogy a gyermek bekeretez bizonyos alakokat a rajzon. Ez egy igen határozott álláspontot jelent. Ha a gyermek minden alakot elválaszt, az a család szétesésére utalhat. Ha még emellett az alakok erősen zsugorítottak is, az szorongásra, negatív énképre figyelmeztethet. Ám, ha minden alak együttesen van bekeretezve, az a stabil biztonságérzet jele.

A kidolgozott, színes emberalakok kiegyensúlyozott, meleg érzelmi környezetben élő gyermekre jellemzőek. A testileg vagy lelkileg bántalmazott gyermekek rajzaira jellemző a sok grafithasználat, az alakok a lap alsó részén helyezkednek el és gyakran hiányoznak egyes testrészek. Családtagok kihagyása mindig pszichológiai jelentőséggel bír: akit a gyermek nem akar megjeleníteni a képen, azt az életében sem látja szívesen.

Ha önmagát felejti el lerajzolni, akkor negatív az énképe, erősen szorong, fél vagy a családi perifériára került. Előfordul, hogy a gyermek olyan családtagokat is rárajzol a lapra, akik már nem élnek. Ezeket az alakokat általában a lap alján, kevés színnel vagy átsatírozva ábrázolják. Ez arra utal, hogy gondolataiban még gyakran megjelenik az adott személy.

Ha a rajzon megjelenik a talajvonal, tehát fű és virágok is vannak a rajzlap alján, de az alakok nem érintik azt és szinte lebegnek, az a stabilitás hiányára enged következtetni. A szorosan összezárt lábak arra utalnak, hogy a gyermek védekezik valamitől.

Mit árul el egy felnőttről a családrajza?

A felnőttek által készített családrajzoknál a szakértő általában azt kéri, hogy a kliens minden családtagot valamilyen kedvelt tevékenység közben rajzoljon le. A rajz alapján láthatóvá válik, hogy milyen családi viszonyok között él, ki kihez kapcsolódik, kitől határolódik el.

Felnőttek rajzaiban azt a megfigyelést kell kiemelni, hogy az egészséges, jól működő felnőtt nő többnyire élvezi a rajztémát, ha például anya-gyermek rajzot kell készítenie. A rajzkészsége miatt persze zavarba jöhet, de szívesen rajzolja le saját magát az édesanyjával vagy saját magát a gyermekével, gyermekeivel. Gyakori téma az anyai büszkeség és a gondoskodás. Azonosulási zavart jelezhez, a női identitással és az anyaszereppel való problémaként foghatóak fel az elvont, elkerülő rajzi válaszok: ha pálcikaember, absztrakciók és szimbólumok kerülnek a papírra.

Egy másik lehetőség, hogy a munkahelyi környezetben kell lerajzolnia magát az illetőnek. Az elkészült rajz megmutatja, hogyan észleli a felnőtt saját magát, társas környezetét, és milyen a munkahelyi elvárásokhoz és a munkához való viszonya. Nagyon fontos, hogy hányadikként rajzolja le magát a vizsgált személy (ez mutatja, hogy milyen hierarchia él a fejében), melyik alakon radíroz, javít valamit, mi van a rajz spontán figyelmi fókuszában.

Újabban létezik egy módszer, amely szintén a felnőtt emberek lelki világának megismerésére helyezi a hangsúlyt, ez pedig az emberpár rajz.  A vizsgálathoz 18 féle színt használhat az illető, instrukcióként pedig csak annyit kap, hogy „Rajzoljon egy emberpárt és használja a színeket”. Ebben az esetben előfordul, hogy valaki csak arcot rajzol vagy egy fél testet és nem teljes emberalakot. Ez arra utal, hogy  a személy szeretné elkerülni, hogy megmutassa igazi önmagát, vagy konfliktust ébreszt benne az adott rajzi téma. Egyes rajzokban az is megfigyelhető, hogy a vizsgált személy bekeretezi vagy körberajzolja a párt, illetve egy vagy több szívet is rajzol hozzá, ami a párkapcsolati témába történő, erős érzelmi kapcsolódást mutathatja.

Férfi és női emberalak

Lényeges, hogy a vizsgált személy melyik figurát rajzolta meg gondosabban:  a fiút, a lányt, vagy mindkettőt egyformán. A férfi és a női emberalak összehasonlításának szempontja már a negyvenes években is téma volt ezen a szakterületen.

Eszerint a vizsgált személy nemével ellentétes nemű alak rajzának színvonalából és gondosságából a másik nem iránti attitűdökre lehet következtetni.

A saját nemnél rosszabb kidolgozottságú figura a másik nemmel kapcsolatos elutasítást, frusztrációt, ellenállást jelöli. Ha a rajzolóval ellentétes nemű emberalak arca kevésbé vagy rosszabbul van kidolgozva, megjelenik benne a másik nem irányába történő elutasítás.

A gyerekek őszinték

A családrajzok elemzésénél nagyon fontos szempont, hogy nem emelhetünk ki egyetlen részletet. A rajzot egységében kell néznünk. Ha a rajz színes, mindenki mosolyog, virágok, napocska is van, a családtagok arányosak, fogják egymás kezét, de esetleg lemaradt egy kar vagy egy láb, nem kell arra gondolni, hogy ez valamilyen pszichológiai magyarázatra szorul, a hibázás lehetőségét sem szabad elvetnünk. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyermekek nem hazudnak. Nem fognak csak azért szívecskét rajzolni az anyukájuk fölé, mert tudják, hogy ezzel örömöt okoznak neki. Ha ott van az a szív, annak valódi tartalma van.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást

    Bien.hu

    FREE
    VIEW