Hany Istók
A feljegyzések szerint 1749 márciusában a hansági halászok egy 10 év körüli fiút találtak a mocsárban, akit aztán Hany Istók névre kereszteltek meg, lévén a hany a régi magyarban mocsarat, lápot jelent.
A kapuvári plébánia anyakönyvében valóban szerepel bejegyzés a keresztelésről, de az már valószínűleg a legenda része, hogy a fiú testét szőr borította, ujjai között pedig kezdetleges úszóhártyák feszültek.
Hivatalos adatot ez után Rosenstingl Pál várnagy feljegyzéseiben találunk, az ő gondjaira bízták ugyanis a fiút. Olvass még a témában
Az elbeszélés szerint a gyermeket soha nem sikerült megtanítani beszélni, nyers halat és békát evett, és kiválóan úszott, az udvarban azonban a vízhordáson kívül nem sok hasznát tudták venni.
A legenda szerint kedvesen csak a várnagy lánya, Juliska bánt vele, akinek a lakodalmán – hogy örömet okozzon neki – egy tál békát öntött az asztalra. A vendégek persze nem voltak boldogok, Istókot megverték, másnap pedig megszökött, és soha többé nem került elő. A titokzatos fiú alakja Jókai Mór „A névtelen vár” című történetében is megjelenik.
