Az elbeszélés szerint a gyermeket soha nem sikerült megtanítani beszélni, nyers halat és békát evett, és kiválóan úszott, az udvarban azonban a vízhordáson kívül nem sok hasznát tudták venni.
A legenda szerint kedvesen csak a várnagy lánya, Juliska bánt vele, akinek a lakodalmán – hogy örömet okozzon neki – egy tál békát öntött az asztalra. A vendégek persze nem voltak boldogok, Istókot megverték, másnap pedig megszökött, és soha többé nem került elő. A titokzatos fiú alakja Jókai Mór „A névtelen vár” című történetében is megjelenik.
