Felismerés
Két hónappal az esküvő előtt a nappaliban tévéztünk, amikor belém hasított a gondolat, amit ki is mondtam a vőlegényemnek: „Már nem szeretlek.” Rámnézett és azt mondta, ő sem szeret engem. Rájöttünk, hogy az egész esküvőt csak a rokonok nyomására szerveztük és ugyan szeretjük egymást, mint ember, szerelmesek már nem vagyunk. Ez hét éve történt, azóta is barátok vagyunk és mindketten boldog házasságban élünk, mással.
Üzenet
Esküvő előtt három héttel kaptam egy üzenetet, amiben képek voltak. Szerelmes csetekről screenshotok, illetve a vőlegényem meztelenül, félreérthetetlen pózokban. Amikor mutattam neki - a férfinak, akivel az életem terveztem leélni – annyit mondott: „Az a szemét ribanc…” Ott és akkor vége volt mindennek.
Olvass még a témában
A szülők
Elmondtam a szüleimnek, hogy biszexuális vagyok, nagyon megviselte őket. Egy évvel később találkoztam egy csodálatos férfival, aki fényűző randikra vitt és két hónap után megkérte a kezem egy hatalmas gyémántgyűrűvel. A szüleim elkezdték szervezni az esküvőt és gyanús lett nekem a lelkesedésük, illetve az, hogy ragaszkodtak hozzá, hogy mindent ők fizessenek. Kiderítettem, honnan van a gyűrű - az ékszerész emlékezett rá, mert egyedi kő volt – és megtudtam, hogy nem a vőlegényem, hanem anyám vette. Mint kiderült, az egész mögött ők álltak: a „vőlegény” apám egyik alkalmazottjának a fia volt, aki csak a pénzért volt benne a buliban, minden randit, ajándékot a szüleim fizettek. Hogy miért? Mert nem akarták, hogy egyszer egy nővel állítsak haza és szégyent hozzak a családra. Ma már két éve élek boldog kapcsolatban a barátnőmmel, anyámékkal pedig a mai napig nem beszélek.
A cikk folytatódik, lapozz!
