James Gallagher, a BBC egészségügyi és tudományos tudósítója szerint a kutatóknak a víruson kell tartani a szemüket, de nem feltétlenül nagy a baj.
Amikor vírusmutációról beszélünk, az olyasmi, ami ösztönösen félelmet, aggodalmat ébreszt bennünk. A mutációk és a változások viszont a vírusok természetes formái. Legtöbbször vagy egy jelentéktelen változásról van szó, vagy a vírus úgy változtatja meg önmagát, hogy egyre rosszabb lesz a fertőzőképessége, és ennek nyomán egyszerűen kihal. Alkalmanként persze előfordul, hogy egy győztes mutáció alakul ki.
Nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a koronavírus új változata – amelyet Délkelet-Angliában mutattak ki – könnyebben képes továbbfertőzni, súlyosabb tüneteket okozhat vagy használhatatlanná teszi az oltást.
Miért fontos a mutációk nyomon követése?
Két oka van annak, hogy a tudósok rajta tartják a szemüket a változáson. Az első, hogy a a változat magasabb arányban fordul elő azokon a helyeken, ahol több a fertőzés. Figyelmeztető jel, bár kétféleképpen értelmezhető. Elképzelhető, hogy a vírus könnyebben terjed, és ezért több fertőzést okozott. De az is előfordul, hogy valamelyik mutációnak egyszerűen csak átmeneti „szerencséje” van, mert a megfelelő embert fertőzte meg a megfelelő időben. A nyár folyamán Angliában elterjedő „spanyol törzs” magasabb számát például egyszerűen az okozta, hogy az emberek nyaralás közben elkapták, majd hazahurcolták a vírust.
Annak kiderítésére, hogy a mostani mutáció valóban fertőzőképesebb-e, laboratóriumi vizsgálatokra lesz szükség. A másik kérdés, ami felkeltette a tudósok figyelmét, az az, ahogyan a vírus mutálódott.
„Meglepően sok mutációja van, több, mint amennyit vártunk, és néhány érdekesnek tűnik” – mondta Nick Loman professzor a COVID-19 Genomics UK (COG-UK) konzorciumtól.
Kétféle halmaz létezik
Két figyelemre méltó mutációs halmaz létezik. Mindkettő megtalálható a létfontosságú tüskefehérjében, ami kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a vírus bejusson a testünk sejtjeibe. Az N501 mutáció megváltoztatja a tüske legfontosabb részét, az úgynevezett „receptor-kötő domént”. A tüske itt lép először kapcsolatba testünk sejtjeinek felületével. Minden olyan változás, amely megkönnyíti a vírus bejutását, valószínűleg előnyt jelent neki. „Ez fontos adaptációnak tűnik” – mondta Loman professzor.
A másik mutáció – a H69 / V70 deléció – korábban már többször felmerült, többek között a fertőzött nyércekben is. Aggodalomra adott okot, hogy a túlélők véréből származó antitestek kevésbé hatékonyan támadták meg a vírus ezen változatát. Ebben az esetben is több laboratóriumi vizsgálatra lesz szükség ahhoz, hogy valóban megértsük, mi történik. Prof. Alan McNally a Birminghami Egyetemről azt mondta: „Tudjuk, hogy létezik a változat, de semmit sem tudunk arról, hogy ez mit jelent biológiailag. Túl korai következtetni arra, hogy ez mennyire fontos vagy nem az.”