A tibeti kultúrában például a „Bardo Thodol”, vagyis a halottak könyve, részletesen leírja a halál utáni állapotokat és az újjászületés folyamatait. Az ilyen előkészületek célja, hogy segítsék az elhunytat a túlvilágon való eligazodásban. Ezzel ellentétben a nyugati világ reflektorfényében gyakran inkább a gyász és a veszteség áll, mintsem az újrakezdés reménye.
A végesség elfogadása avagy az élet ünneplése
Sok kultúra felismeri, hogy a halál nem csupán egy végpont, hanem egy új kezdet lehetősége is. Az ősi egyiptomiak hittek a lélek halhatatlanságában és az élet halál utáni folytatódásában. Ennek részeként a mumifikálás és az elaborált sírok készítése garantálta a túlvilági élet kényelmét és folytonosságát. A hit abban, hogy a halál csupán egy átjáró az élet más formájához, sokak számára vigaszt nyújt és elősegítheti az élet tiszteletét és megünneplését.
A mexikói „Dia de los Muertos”, vagyis a Halottak Napja ünnepe szintén az élet ünneplését helyezi középpontba, ahol a halott szeretteik emlékének felidézése örömteli és színes szertartásokkal zajlik. Ez az ünnep egy különleges alkalom, amely lehetőséget ad arra, hogy a közösség együtt nevessen, táncoljon és emlékezzen azokra, akik már nincsenek velük. Olvass még a témában
