Életem egyik legnagyobb kihívása, hogy bizonyos kérdésekben, élethelyzetekben másként neveljem a lányomat, mint ahogy engem neveltek.
Felnőttként már sikerült más szemszögből néznem bizonyos körülményeket és el tudtam fogadni, hogy a szüleim a legjobbat akarták nekem. Ők is hoztak mintákat, lelki sérüléseket és akkoriban nem volt „divat” ezzel foglalkozni. Szerencsére ma már egyre kevésbé ciki túllendülni az említetteken, és én azt látom, hogy a mi generációnk sokat tesz a lelki sebek gyógyításáért, a transzgenerációs traumák feloldásáért.
Korábban jóval szigorúbbak voltak a gyereknevelési elvek és most nem arra utalok, hogy a szabályok, keretek nélküli módszerek olyan jók lennének. Azonban nagyon sok szülő érzelmileg elérhetetlen sőt, távolságtartó és kritikus volt. Ennek pedig komoly lenyomata marad felnőttkorban is. A túlzásba vitt gyerekkori szigor Seth J. Gillihan pszichológus szerint pl. az alábbiakban nyilvánulhat meg:
Nehezen bízol magadban
