Túl sok időt vesztegettem el azzal, hogy azt hittem: lesz majd olyan, hogy „kész” lesz az életem

Írta Schuster Borka 2026.04.01.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Schuszter Borka személyes történetén keresztül osztja meg velünk, hogyan tanulta meg, hogy az élet sosem lesz teljesen „kész”. Az életszakaszok váltakozása közben is fontos, hogy élvezzük a jelent.

Emlékszem egy beszélgetésre a nagypapámmal az egyetemi éveimből. Akkoriban éppen minden egyszerre történt. Nappal dolgoztam, este tanultam, a szakdolgozatom leadási határideje pedig vészjóslóan lógott a fejem felett – egyúttal reményt is adott, hogy ha végre túl leszek rajta, talán kicsit könnyebbek lesznek a dolgok.

Férfiak őszintén: mit látnak a feleségük arcán húsz év után

Éppen erről meséltem a nagypapámnak: hogy mennyire várom már, hogy végre végezzek az egyetemmel. Hogy most persze nehéz, mert egyszerre kell helytállnom a munkában és az iskolában, de ha egyszer túl leszek rajta, akkor minden egyszerűbb lesz. Akkor majd előbbre tudok lépni a munkában, nem kell két dolgot párhuzamosan csinálnom, és végre nyugodtabb lesz az életem.

A nagypapám mosolyogva hallgatott. Aztán azt mondta:

Olvass még a témában

Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá

4 dolog, amit titokban minden anyuka szokott csinálni – nem ciki magadra ismerni

Anya vagyok, de néha idegennek érzem magam a saját korosztályomban

Dolgozó anyaként ezt az egy szabályt követem, hogy ne hulljon szét az életem

„Az ember mindig azt hiszi, hogy ha ezen vagy azon túl jut, akkor már révbe ért. Aztán jön még valami, és akkor azt hiszi, hogy már csak azon kell túljutnia. Csak még ezt, csak még ezt – ezt mondogatjuk, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy véget ért az életünk.”

Fontos lecke volt ez tőle, ami azt hiszem, az egész életemben kísérni fog, de bevallom, még hosszú évek kellettek, mire megértettem a valódi üzenetét.

Mert huszonévesen az ember természetesnek veszi, hogy az élet valahová tart. Hogy vannak szakaszok, és ha az egyik véget ér, akkor végre megérkezünk egy nyugodtabb, stabilabb állapotba. Mintha lenne egy pont, ahol minden összeáll.

Leadod a szakdolgozatot. Meglesz az első rendes állásod. Összegyűlik egy kis pénz. Találsz egy lakást. Rendeződnek a dolgok. És valahol a sor végén ott van egy elképzelt állapot: amikor már minden „kész”.

Évekbe telt, mire rájöttem, hogy ez az állapot nem létezik

Leadod a szakdolgozatot – és jön a munkahelyi stressz. Stabilabb lesz a munkád – és jönnek új felelősségek. Megoldódik valami – és rögtön felbukkan egy másik probléma.