Adni
„Kétségtelen, hogy az egoizmus is arra ösztönöz, hogy adjunk. Az önző ember azonban csak kényszerből cselekszi ezt.
Olyan ez, mint az éretlen gyümölcs szüretelése: le kell szedni a fáról, miközben le-letörnek a gallyak.
Ha az ember szeret, az adás örömet okoz neki; ahhoz a fához hasonlít, mely lehullatja érett termését.
Olvass még a témában
Minden jóságunk súlya fokozódik önző kívánságaink állandó vonzása folytán; nem tudunk egyhamar megválni tőlük.
Mintha legbensőbb természetünkhöz tartoznának, mintha kettős bőrréteg gyanánt tapadnának ránk és vérzünk, ha megválunk tőlük.
Ha ellenben szeretet lobog bennünk, ereje az ellenkező irányban működik.”
