Nem tudom – Napi 1perces

A férfi percenként az órájára sandít, idegesen toporog, dobol az ujjaival a bevásárlókocsi markolatán.     – Szerinted vegyek Áginak joghurtot? – fordul felé a nő.    – Nem tudom. Vegyél, ha szereti.    – S milyet vegyek: eprest, málnást, vagy őszibarack ízűt?    – Nem tudom. De szerintem mindegy is – bármelyiket szereti-, ráncolja homlokát a férfi, és babrálni kezd a mobiljával.    – Jó, akkor veszek, erdei gyümölcsöst- dönt a nő.    – Végre! – sóhajt fel a férfi halkan, és elindul a pénztár irányába.    – Várj! Még nem vettünk ásványvizet! – húzza vissza a nő.    – De hát az a másik végén van. – méltatlankodik a ház ura, de megadóan követi a párját. Felpakolva térnek vissza, a férfi alig bírja tolni a kocsit.    – Beállhatok végre a sorba? – kérdezi bosszúsan.    – Igen. De mintha elfelejtettünk volna valamit. – mélázik az asszonyka.    – Szerintem minden van, amit akartál- feleli határozottan.    – Tényleg – pogácsa nem kellett volna? Azt mondtad, veszel magadnak.    – Nem kell. Már nem vagyok rá éhes- pakolja fel a szalagra az árut, ellentmondást nem tűrő hangon a férfi.    – Jól van, na, csak kérdeztem – szisszen fel a nő, majd cinkosan rám pillant. Mindketten ugyanarra gondolunk.