„Olyan szép kislány vagy, ne rontsd el ezzel”
A lányom valóban gyönyörű, és amikor felveszi kedvenc csillogós szoknyáját, és megkér, hogy kössek masnit a hajába, én is elolvadok a gyönyörűségtől. Megértem hát, ha a rokonok is gyönyörködni szeretnének benne, de az az igazság, hogy amikor fülig sáros lesz, mert békákat követve kúszott végig a kertben, vagy grimaszol a családi képen, mert éppen vicces kedvében van, én éppen olyan gyönyörűnek látom.
Azt szeretném, ha megtanulná, hogy a szépsége abból fakad, hogy kisugárzik a személyisége, és hogy soha, soha, soha nem kell letekernie magát attól tartva, hogy mások kevésbé tartják majd elfogadhatónak, ha nem vasalt ruhában, csendben ül egy sarokban.
