Az eladás mára már tudománnyá, művészetté fejlődött. Olyanná, melynek nap, mint nap a csapdájába esünk. Védekezni pedig csak tudatossággal, tudatos fogyasztással lehet ellene. Ez nem egyszerű dolog, mivel már az otthonodban megkezdődik a manipuláció, bíztatnak a fogyasztásra, reklámokkal.
Illatok és ízek
Első szabály, sose menj éhesen bevásárolni. Ugyanis, az éhes ember – tudat alatt – jobban figyel az illatokra. Emiatt van például az illatos holmi – a látványpékség, pizzázó, virágbolt – a bejárat közelében.
Amikor belépsz az áruházba, veszel mondjuk egy pogácsát, és már meg is történt a pénzszórás sportjának a bemelegítése.
A bevásárló központ bejáratánál még üres a kosarad, emiatt könnyebben döntesz úgy – mivel nem kell figyelni a megvásárolt holmikra -, hogy megállsz egy pár falatra.
Polcfolyosók és bevásárló kocsik
A szükségletnek számító élelmiszereket vagy olyan helyre teszik, melyek ,,zsákutcák” végén vannak – hogy oda-vissza be kelljen járnod a helyet -, vagy az áruház legvégére, hogy az egész áruházat be kelljen érte barangolni.
A bevásárlókocsi – eladás szempontjából – az egyik legjobb találmány. Hatalmas mennyiségű terméket képes magába foglalni, mindezt könnyedén tudod kezelni, nem kell cipekedni.
Mélysége miatt egy idő után már nem is látod a kocsi alsó részeibe pakolt – esetlegesen felesleges – árut, azt, hogy mit vettél eddig és mennyiért. A pénztárnál elhelyezett csokik, apróságok pedig az untató sorban állást kívánják kihasználni.
Folyamatos polcrendezés
Rendszeresen átrendezik a nagyáruházakat, hogy a holmikat keresni kelljen, ezáltal minél több áru mellett kelljen elhaladni. A drágább dolgokat szemmagasságba rakják – ahogy a kevésbé frisset is -, míg az olcsóbb termékeket az alsó polcokra.
A kevésbé fontos, tarka csomagolású árukat általában a feltételezett menetirány szerinti jobb oldalra rakják – mert az emberek nagy többsége jobb kezes.
Nem csak teljes polcrendszereket rendeznek át, van, hogy az áru ugyan abban az utcácskában marad, csak a megszokott, olcsóbb termék helyét kicserélik egy olyannal, amitől meg akarnak szabadulni, vagy drágább.
Zene, színek, és a többi
Semleges színeket választanak a polc vagy fal színének, hogy a tarka árukon jobban megakadjon a szem. Az áruházakban mindenhol figyelnek az optimális hőmérsékletre is, hogy ne akarjon hamar kimenni az ember a hidegbe, vagy a nyári forróságba.
A halkabb lassú zene arra készteti az embert, hogy bolyongjon, több időt töltsön el egy áruházban.
Kutatások szerint például a klasszikus zene arra ösztönöz, hogy drágább termékeket vásároljanak – hazánkban ez nem jellemző, mivel kevesen szeretik a klasszikus zenét.
Pontgyűjtés, kóstoltatás
Azon felül, hogy legalizált adathalászatról szól a pontgyűjtés, még a spórolás hazugságával kecsegtetve arra késztet, hogy mindig ugyan oda járjunk vissza. Most őszintén: hány megtelt pontgyűjtő matricás papírocskát dobtál már ki, ami lejárt?
A mosolygós hoszteszek által kóstoltatott falatkák, italok mellett kellemesen el lehet beszélgetni, meg ott az érzés, hogy mi vagyunk a legfontosabbak.
Sokak pedig úgy gondolkoznak, hogy végre kapnak valamit ingyen. Ám így könnyen rászokhatunk arra, hogy notóriusán váltsuk a márkákat, melyek ára egy idő után követhetetlen, nem tartható fejben.
A legnagyobb üzlet: a gyerek, a kisállat, egészséges táplálkozás és a szex
Itt is fontos, hogy a feltétlenül eladandó termékek a gyerek szemmagasságában legyenek.
A kisállatok gondozásához szükséges áruk is úgy vannak pakolva, hogy a legdrágább legyen a legelérhetőbb helyen, hiszen: még sok szükséges dolgot kell megvenni, ez meg csak ,,egy” zacskó, nem ettől fizetek majd sokat.
Az egészség a legnagyobb üzlet, ennek jegyében gyakorlatilag mindent el lehet adni. A szexis fehérnemű és potencianövelő pedig elcsúszott értékrendünkre, a boldogság utáni erő vágyunkra apellál.
Célirányos vásárlás
Én csak a mezei piros pontot gyűjtöm, fülhallgatóval a fülemben, kezemben a bevásárló listával szeretek bevásárolni.
Ha valamit nem találok, a lehető leggyorsabban keresek egy eladót, aki tájékoztatni tud. Igyekszem enni, mielőtt elindulok vásárolni, és szinte sosem nézem meg az akciós újságokat.
Többnyire ugyanazokhoz a bevált márkákhoz ragaszkodom, mindennek igyekszem ellenőrizni a kilós vagy darabárát – persze néha már zsong a fejem tőle. És a legritkább esetben számít a vásárlás családi programnak.
