2. „Az én időmben ilyesmit még nem lehetett!”
Mármint így beszélni, öltözködni, identitást megkérdőjelezni, külföldre utazni vagy csak úgy nőként a saját sorsod felett dönteni. A probléma ezekkel a mondatokkal ott kezdődik, amikor nem pusztán egy történelmi tényt konstatálnak, hanem azt implikálják, hogy jobb lenne, ha ma sem lehetne.
A változás persze ijesztő, az egyetlen megoldás azonban ilyen esetben a sokkterápia: figyelmeztesd tehát aggódó rokonodat, hogy ma már bizony nemcsak, hogy mindezt lehet, de bizony, jól hallotta, még a család sem szent többé!
Olyannyira nem, hogy például az is teljesen legitim, hogy megszakítod a viszonyt azokkal, akik nem a boldogságodnak szurkolnak, szóval talán foglalkozzon mindenki a krumplipüré evésével, azt ma is ugyanúgy lehet, mint a hatvanas években.
