A kocsi
Az ötéves kisfiammal a vasútállomáson várakoztunk, a vonat egy órája késett. Már nem bírtam a gyerekkel, aki érthető módon majd’ megőrült az unalomtól a hőségben. Ekkor odajött egy kissrác és elkezdett vele játszani. Volt nála pár ócska, összeragasztott kisautó és a következő órában a két gyerek számára megszűnt a világ, úgy elmerültek a játékban.
Amikor végre jött a vonat és el kellett köszönniük, a kisfiú ragaszkodott hozzá, hogy a fiam megtartsa az egyik kisautót. „A barátságunk emlékére” – mondta. Ez húsz éve történt, a fiamnak a mai napig megvan a kocsi a gyerekkori mementós-dobozában és mindig megmelengeti a szívünket, amikor néha előkerül.
