A tervek és a mi generációnk
Mindenkinek, így elődeinknek is voltak terveik saját életükkel kapcsolatban. Komoly tervek: egy saját gazdaság, saját bolt, iskolák, gyerekek, új szekrény vagy épp egy kiskutya. Pont ugyan úgy, mint nekünk, gyermekeinknek. Nem több terv, nem kevesebb, csak életüket szebbé, jobbá tevők.
A huszadik század nem nagyon kedvezett a terveknek, hiszen jött két világháború, egy gazdasági válság, ahol nem csak a tervek vesztek el, hanem sokszor maguk az emberek is – örökre, a halál által.
A komoly veszteségek hatására mégsem estek pánikba az életben maradottak. Újra kezdték.
Elgondolkodtató mondat: „Háborúban és zuhanó repülőn nincsenek ateisták.”Olvass még a témában
De miért nem képes erre a mi nemzedékünk?
A válasz egyszerű. Mert nincs hitünk. Sem családunkban, sem magunkban, sem a jövőnkben. Mondhatnánk persze azt is, hogy akkor mások voltak az emberek, olyan ,,jó fajták”. Megbízhatóak, összetartóak, a világ folyamatos változásaihoz alkalmazkodók. Ez így is van.
