Arra vágyunk, hogy szép ruhákban billeghessünk, hogy sminkelhessünk, hogy nekünk udvaroljanak a jóképű – lehetőleg sportkocsin közlekedő – férfiak.
Aztán amikor eljön az idő, és egyszeriben ránk zúdulnak az áhított álmok, a kezdeti rózsaszín ködfátyol a mindennapok mókuskerekében hamar elillan, a problémák megoldása komoly erőfeszítésekbe kerül, és bizony vissza-visszasírjuk a gyermekkor soha vissza nem térő védettségi állapotát.
De mik is azok a jellegzetes boldogságromboló gondolatok, és tettek, amelyek megmérgezhetik a felnőtt nők, és környezetük életét. Vajon hányan ismertek magatokra? Lássuk… Olvass még a témában
Nem bízom senkiben!
„Úgy gondolom, hogy egy ilyen számító világban kötelező az óvatosság: ezért aztán gyanakszom mindenkire, aki mosolyogva fordul felém, magamban tartom az érzéseimet, egyedül rágódom a problémáimon. Véletlenül sem fogadom el a mások tanácsait – elvégre biztosan csak rosszat akarnak Nekem.”
