A félig üres vagy félig teli pohárral szemléltetett életfilozófiákról sok gondolat kering, de vajon mit mond a pszichológia tudománya? Mi igaz és mi nem ezekből az általánosításokból?
A pesszimisták nem lehetnek boldogok
Nem igaz. Az emberek által a boldogságnak mint kimenetelnek tulajdonítanak rendkívüli értéket. A védekező pesszimistáknak minden bizonnyal sok boldogság-pillanatuk van, és sok mindent élveznek az életükben, de ők nem erre helyezik a hangsúlyt.
Inkább biztosra akarnak menni, hogy semmit nem bánnak meg, és meg akarnak győződni arról, hogy kemény munkával minden tőlük telhetőt megtesznek a céljaik elérése érdekében. Bizonyosak benne, hogy a körülmények nem nekik kedveznek majd. Ezzel a hozzáállással pedig jelentősen csökkenthető a szorongás, ráadásul az elégedettség érzése is nőhet.
A pesszimisták gyakrabban szenvednek depressziótól, mint az optimisták
Igaz. Az általános vonásokat tekintve a pesszimistákat jobban fenyegeti a depresszió kialakulásának veszélye. Az összkép azonban bonyolultabb.
Kutatások azt mutatják, hogy a védekező pesszimisták valójában kevésbé depressziósak, mint más pesszimisták, és nem sokkal nagyobb az esélyük a depresszió kialakulására, mint az optimistáknak.
Ami növeli a depresszió kockázatát, az az, ha a pesszimizmus a reménytelenséggel párosul. Vagyis amikor a pesszimisták nem érzik úgy, hogy a körülményeikre bármiféle ráhatásuk lenne.
Itt fontos a védekező pesszimizmus és a fatalista pesszimizmus megkülönböztetése. A védekező pesszimisták arra összpontosítanak, hogy jobbá tegyék az életüket, vagy elvégezzék a dolgokat. A fatalista pesszimisták viszont ugyanolyan hajlamosak lehetnek a negatív érzelmek megtapasztalására. Ahelyett, hogy aktívan keresnék, mit tehetnének ellenük, azt feltételezik, hogy olyanok, mint amilyenek, ez a sorsuk és nincs számukra remény. Ez az út pedig sajnos gyakran vezethet depresszióhoz, amit már csak professzionális segítséggel tudnak úrrá lenni.