Az elkerülhetetlen szeptemberi nátha
Az elmúlt években egyetlen szeptember sem múlt el anélkül, hogy a tanév első heteiben ne jött volna haza a lányom náthásan vagy köhögve. Hiába az augusztusi immunerősítő kúra és a természetes vitaminok, ez a forgatókönyv nálunk valamiért garantált. Idén viszont már rutinosak vagyunk: úgy időzítettük a szeptemberi kettesben töltött utunkat az apukájával, hogy addigra már túl legyünk az első betegség-hullámon, és nyugodt szívvel hagyhassuk pár éjszakára a nagyszüleinél.
Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a tanévkezdést nem lehet nagy és megkönnyebbült sóhajjal indítani, minden extra energiára és türelemre szükség van az indulásnál.
A tanévkezdés nálam sokkal inkább egy hosszú, struktúrába zárt menet, amiből hiányzik a nyár szabad lélegzése. De amíg jön az első szünet, minden apró és váratlan örömöt igyekszem megbecsülni. Mert a gyerekkor és az anyaság igazi szépsége éppen azokban a pillanatokban rejlik, amiket nem tudunk előre beírni a naptárba. Olvass még a témában
