Időnként abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy ha elég könyvet elolvasunk, ha elég tudatosak vagyunk, és minden szeretetünket beletesszük a mindennapokba, akkor megkímélhetjük gyermekünket azoktól a nehéz batyuktól, amiket mi magunk is cipelünk.
Ez a vágy mélyen emberi és végtelenül nemes, de szülőként az első és legfontosabb leckénk általában pont az, hogy felismerjük saját korlátainkat. Én is ebben a folyamatban vagyok: tanulom a jelenlétet, a türelmet és legfőképpen azt, hogyan bocsássak meg magamnak, amikor rájövök, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére is hagyok látható vagy láthatatlan nyomokat a lányom lelkén.
Amikor a gyerek válik a tükrünkké
Sokáig azt hittem, hogy pontosan tudom, ki vagyok és honnan jövök, de aztán megszületett a lányom, és minden megváltozott. Olyan volt, mintha valaki egy hatalmas tükröt tartott volna elém, amiben nemcsak a mosolyomat láttam viszont, hanem azokat a sötétebb sarkokat is, amikről addig tudomást sem akartam venni. Olvass még a témában
Milyen háziállatot tartasz? Ezt árulja el a személyiségedről
Nem csak a sütőtökös programoké az ősz: egy különleges kirándulóhely, amit érdemes felírnod az őszi bakancslistádra
A barátnőm elmondta, hogy szándékosan nem védekezett, hogy teherbe essen – nem tudtam, mit gondoljak
„A nőknél bűntudat és sírás, a férfiaknál düh és alkoholizmus” – Hogyan mutatkozik meg a depresszió a két nemnél
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
