Néhány hónappal ezelőtt kinéztem magamnak egy fényképezőgépet. Nem egy impulzusvásárlás volt. Hetekig nézegettem teszteket, videókat, összehasonlításokat. Számolgattam, mennyit használhatnám, mennyire érné meg, tényleg szükségem van-e rá. Tipikusan az a döntés volt, amin az ember újra és újra átrágja magát. Amikor végül megvettem, az első érzés persze az öröm volt. De nem tartott sokáig, és megjelent egy másik gondolat is: biztos jó döntés volt? Sőt, egy pillanatra még az is átfutott a fejemben, hogy tényleg „megérdemlem” én ezt? Furcsa érzés volt, mert minden jel arra utalt, hogy a döntés teljesen rendben van. Átgondoltam, megengedhettem magamnak, és tényleg örültem neki. Mégis ott volt az a kis bizonytalanság. És valószínűleg nem csak én éreztem már ilyet.
Amikor a döntés után kezdődik az újabb gondolkodás
Sokszor azt gondoljuk, hogy a nehéz rész maga a döntés. Hosszasan mérlegelünk, listákat írunk a fejünkben, összehasonlítjuk a lehetőségeket. Amikor végre meghozzuk a választást, logikusan azt várnánk, hogy ezzel vége is a történetnek. A valóságban viszont sokszor pont ekkor indul el egy új gondolatmenet. Elkezdjük újragondolni a döntést. Biztos mindent figyelembe vettem, nem hagytam ki valamit? Mi lett volna, ha a másik opciót választom? Minél több energiát tettünk a döntésbe, annál könnyebb utólag újra megkérdőjelezni.
