Most viszont egy tervezett műtét miatt minden háttérbe szorult. Tudom, sokan évekig nem jutnak ki az országból – mi is voltunk hosszabb időre itthon, amikor építkeztünk vagy épp babáztunk. De most valahogy jobban hiányzott az utazás, mint máskor. A rám ömlő, negatív hírek, a közhangulat, a kommentek, az arckifejezések a boltban… Próbáltam, de nem tudtam mindent kikerülni, már csak a szakmám végett sem: kötelességemnek érzem, hogy figyeljek, olvassak, elemezzek.
Egy ponton túl viszont elfáradtam. Először csak kevesebb hírportált nézegettem, aztán hírzárlatot vezettem be, majd újra elkezdtem böngészni és ismét elhatároztam magamat… Közben észrevettem, hogy ez az egész beszivárgott a magánéletembe, a hétköznapjaimba is. Próbáltam máshonnan közelíteni: légzőgyakorlatok, fókuszban a hála, önismereti csoportfoglalkozások. Ezek persze segítettek, de nem mindig és nem mindenre jelentettek gyógyírt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
