Sokaktól hallom, hogy ,,hülyének” nézik, kihasználják őt, csak akkor vannak barátai, csak akkor szólnak hozzá munkatársai, rokonai, gyerekei, ha szükség van rá – amúgy pedig senkit nem érdekel, hogy mi van vele. Sokan ilyenkor azt választják, hogy direkt elutasítóan viselkednek, undokok a feléjük forduló emberekhez, nem kérnek és nem adnak szívességet, sem szeretetet.
Miért rossz „válasz” ez?
Mi visz a kihasználtság érzéséig?
A válasz egyszerű: nem tanultunk meg nemet mondani. Így többet adunk magunkból a lehetőségeinkhez képest. Ez lesz a természetes. Lelkünk, amikor kezd kimerülni az erőn felüli jó és folyamatos figyelmesség adásától, tiltakozni kezd. Méghozzá úgy, hogy mérlegel: mennyi kedvesség ment ki és mennyi kedvesség jött be.
Mivel nekünk természetes a jó adása, érthetetlenné válik az, hogy a többi embernek ez nem természetes egy bizonyos pont után. Az érthetetlenség pedig sértettséget szül, ez pedig haragot… ha nem állítjuk meg időben.
A cikk folytatódik, lapozz!
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
