Két férfi utasom volt, a semmi közepére kértek egy fuvart éjjel. Éppen egy földúton haladtunk az erdőben, amikor az egyik megkérdezte, mit csinálnék, ha az egyikük elvágná a torkom és itt helyben elásnának. A másik folytatta azzal, hogy a kocsimat még aznap este darabokra szednék és mivel csak leintettek, valószínűleg sosem találnának meg sem engem, sem a gyilkosaimat. Levert a víz, de mondtam nekik, hogy a telefonomon be van állítva a lokátor, a féltékeny feleségem pedig egész este nézi, merre vagyok. Egy ideig hallgattak, majd nevetve mondták, hogy haver, csak vicceltünk! (De én ebben nem vagyok olyan biztos.)