Forrás: toldimozi.hu; Jafar Panahi Film Productions
A másik kiemelt szereplő a rendező unokahúga, egy cserfes kislány. Iskolai feladata, hogy egy kisfilmet készítsen, azonban komoly gondot okoz számára annak megvalósítása, hiszen számos megkötéssel kell számolnia, melyet a tanárnője vázolt fel neki az állami filmkészítés szigorú szempontrendszere alapján. A már-már nevetséges lista kapcsán merül fel bennünk a kérdés: mennyiben ábrázolható így a reális, őket körülvevő világ? Ha nincs mód ennek megjelenítésére, hogyan fog többet megtudni az átlag nyugati ember erről a kultúráról, vagy csupán arról, hogyan zajlanak ott a mindennapok?
A másik érdekes kérdés a film kapcsán a kocsiban elrejtett kamera. Mennyiben eredményez ez a rendezői húzás dokumentumfilmes formát? Vajon tudatos manipuláció az egész? Valóban egy nap alatt forgott a film? A szereplőket valóban a véletlen válogatta, vagy casting útján kerültek a filmbe? Ezekre a kérdésekre valószínűleg sosem kapunk választ, azonban tény, hogy a filmet valahol a dokumentumfilm és a játékfilm határán lehet elhelyezni. Olvass még a témában
A rendező ezekkel a rafinált eszközökkel készített egy olyan filmet, amely Teherán mindennapjainak aktuális társadalmi, politikai és kulturális kérdéseivel foglalkozik. Hogy mindez mennyire merész húzás volt tőle, az is jelzi, hogy a film végéről hiányzik a stáblista, nehogy a szereplőknek a későbbiekben problémájuk származzon nevük feltüntetéséből. A néző tehát ebben a filmben egy olyan világról kap megdöbbentő információkat, melynek mindennapjaiba másképpen nem igazán nyerhetne bepillantást, és emellet igazi emberi sorsokat is megismerhet.