A világjárvány idején az otthonról dolgozás egyfajta új normává vált, amit viszont újabban egyre több cég igyekszik visszaszorítani. A munkavállalók ennek persze nem örülnek, és hozzáteszem, szerintem igazuk is van: az otthonról dolgozás sokkal nagyobb szabadságot és rugalmasságot tesz lehetővé, így lényegesen egyszerűbb vele megőrizni a munka és a magánélet egyensúlyát, ráadásul számos kellemetlenséget, például az ingázást is kiiktathatja az életünkből.
Fontos azonban látni azt is, hogy a távmunka egy fontos munkahelyi kapcsolat eltűnéséhez vezethet. Ha ez valóban így történik, az megér annyit, hogy legalábbis egy pillanatra megálljunk, és számoljunk a veszteséggel.
A cégtulajdonosok gyakran hivatkoznak a munkamorálra és a lojalitásra, amikor a távmunka hátrányáról beszélnek, de szerintem egy munkahelyen valaki elköteleződését előrelépési lehetőséggel, jó fizetéssel és elismeréssel lehet megváltani, nem pedig azzal, hogy összezárják az embereket egy szobába.
Olvass még a témában
Ugyanakkor az együtt töltött munkaóráknak megvolt az az előnye, hogy sokan a szigorúan business jellegű kapcsolatnál bizalmasabb barátságot alakítottak ki egy vagy két kollégájukkal. Az angolban ezt a fajta kapcsolatot “work spouse”-ként, azaz munkahelyi házastársként emlegetik. Ahogyan az életben a házastársunk, úgy a munkahelyen egy kollégánk is válhat “a mi emberünkké”.
