Gyöngybetűk
Napjainkban már ismert állapot a diszlexia, de az én időmben még „buta” diák voltam, aki nem tud megtanulni írni-olvasni. A szüleim állandóan büntettek a rossz jegyek miatt, ezért boldogtalan, szorongó gyerek voltam és felnőttként is ugyanilyen vagyok. (Annak ellenére, hogy a terapeutám segítségével próbálom feldolgozni a múltam.)
Örök félelem
Az alkoholista, agresszív apám, akitől rettegtem. Pár éve meghalt, de az állandó szorongás sosem fog elhagyni. Folyamatosan feszült vagyok és ha hangosabb férfihangot hallok, azonnal készülök a lehetséges veszélyre. Mondanom sem kell, hogy ez a férfiakkal való ismerkedésre és a (nemlétező) szerelmi életemre is rányomja a bélyegét.
