Egy őszinte mondat mindent megváltoztatott
A fordulat egy hétköznapi séta közben jött, amikor az egyik régi ismerősömmel véletlenül összefutottam, és ahelyett, hogy a szokásos „minden szuper” választ adtam volna, azt mondtam, hogy tulajdonképpen elég üresnek érzem magam mostanában. Vártam, hogy zavarba jön, elhárítja, témát vált. Ehelyett megállt, rám nézett, és annyit mondott: én is. Ott, a járda szélén, két bevásárlószatyorral a kezünkben, hosszú percekig beszélgettünk arról, amit addig egyikünk sem mert kimondani senkinek.
Azóta másképp figyelem a saját társasági szerepeimet. Van, hogy tényleg jó a felszínes csevegés, a könnyű nevetés, nem minden beszélgetésnek kell mélynek lennie. De elkezdtem érzékelni a különbséget aközött, amikor időt töltök valakivel, és amikor tényleg jelen vagyok valakivel. Az előbbiből rengeteg volt az életemben, az utóbbiból alig néhány ember jutott.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
