A társasági magány sokszor láthatatlan
Azt hiszem, ez a fajta társasági magány azért fáj jobban, mint az egyedüllét, mert elveszi tőled azt a reményt is, hogy talán csak több emberre lenne szükséged. Ott vagy tíz, húsz, néha ötven ismerőssel körülvéve, és mégis pontosan tudod, hogy ha most felállnál és kimennél a szobából, senki nem venné észre, hogy valójában eltűntél.
Egy időben megpróbáltam ezt úgy oldani, hogy még többet vállaltam: még több program, még több közös vacsora, még több csoport, ahova tartozhatok. Csak arra jöttem rá, hogy a mennyiség nem old meg semmit, ha közben nem mondom ki, ami bennem van. Kényelmesebb volt vicces történeteket mesélni, mint bevallani, hogy néha úgy fekszem le este, hogy fogalmam sincs, kicsoda voltam aznap a sok szerep közül, amit eljátszottam.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
