A társas patkányok a kísérletben nem lettek drogfüggők! Érdekes kutatások és egy ország, ahol felére csökkent a drogfüggők száma

A társas patkányok a kísérletben nem lettek drogfüggők! Érdekes kutatások és egy ország, ahol felére csökkent a drogfüggők száma

Címlap / Életmód / Egészség / A társas patkányok a kísérletben nem lettek drogfüggők! Érdekes kutatások és egy ország, ahol felére csökkent a drogfüggők száma

Johann Hari brit újságíró néhány évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a függőséggel, mint betegséggel. A kétezres évek elejére Harinek egyre több rokona vált heroin vagy kokainfüggővé, s úgy vélte, nem létezik ma számukra valóban hasznos terápia.

Több mint százéves az amerikai drogtilalom, amelynek módszerét az elmúlt évszázadban szinte az egész világ átvette. A tilalom leginkább azon alapszik, hogy a kábítószer használókat büntetik, börtönbe zárják, feltételezve, hogy ez majd elrettent más függőket és elősegíti a leszokást.

Mi okozza alapvetően a függőséget? Létezhet-e jobb megoldás a függőség kezelésére, mint a jelenlegi – teszi fel a kérdést Hari. Az újságíró több mint 480 000 kilométert utazott a témát kutatva. A világ különböző részein találkozott emberekkel, akiket személyesen érintett a betegség, vagy szintén kutatják a témát. Mint kiderült, ma egyetlen ország van a világon, amely legalizálta az összes kábítószert a marihuanától  kezdve a kokainig, s az nem más, mint Portugália.

Világszerte él a köztudatban – mondja Hari, hogy ha valaki huzamosabb ideig kábítószerezik, az rászokik a szerre. Fizikailag függni kezd tőle, mert a halucinogén vegyületekben van egy úgynevezett kémiai kampó, amely függőséget okoz. Akkor jöttem rá először – említi az újságíró, hogy ez nem így van, amikor elmagyarázták a következő esetet: egy nagyobb baleset után, ha valakinek eltörik a csípője, akkor kórházba kerül , ahol rendszeresen kap fájdalom csillapítóként diamorfint, ami heroin. Ez egy sokkal jobb minőségű vegyület, mint amit az utcán kapni lehet, a diamorfin színtiszta heroin. Ha a köztudatban élő elmélet igaz lenne, akkor mindenki, aki hazatér egy ilyen súlyos baleset után a kórházból, drogfüggő lenne. Ám számos esetben vizsgálták már a témát és ez nem történt meg – szögezi le az újságíró.

Állat kísérlet

Bruce Alexander, a vencouveri egyetem pszichológia professzora meglepő kísérletet végzett a témában, még a 70-es években.  A módszer azt vizsgálta, mennyire állja meg a helyét az az elmélet, amely alapján a múlt század elején bevezették a drogtilalmat Amerikában, majd világszerte. A professzor egy patkányt helyezett egy üres ketrecbe, amelyben két itató volt. Az egyikben tiszta víz, a másikban heroinos víz volt. A sorozatos kísérletek alkalmával minden állat hamar rászokott a heroinos vízre, túladagolta magát és elpusztult. A tiszta vízre szinte rá sem néztek a ketrecben lévő patkányok. Ekkor Alexander megváltoztatta a körülményeket. Berendezte a kísérleti ketrecet, készített egy „patkányparkot”, színes labdákkal, sajttal, alagutakkal és ami a leglényegesebb: társakat helyezett el a kísérleti patkány mellé, így az állat akkor szaporodhatott, amikor és amennyit csak akart. A kísérlet végére a társas patkányok nem lettek függők, csak a tiszta vizet fogyasztották a ketrecben.

Kép forrása: coffeekai/depositphotos.com

A függőséget a „ketrec” okozza

Mondhatnánk, hogy ugyan már, ezek csak patkányok, nem emberek – tette hozz Hari. Ebben az időszakban azonban zajlott egy emberi alanyos kísérlet is, ezt úgy hívták, hogy vietnámi háború. Az amerikai csapatok több mint 20 százaléka rendszeres droghasználó lett, többségük heroinozott a háború alatt. A korabeli újságcikkekben olvasható, amint az orvosok aggódtak, hogy a háború végén hazatérő, kábítószeres katonák százezrei lepik el Amerikát. Az addig ismert elmélet ugyanis egyértelműen ezt sugallta. A hazaérkező katonákat mind megfigyelték, s szinte egyikük sem került rehabilitációs intézetbe, 95 százalékuk egyszerűen abbahagyta a drogozást. Alexander ekkor rávilágított arra, hogy a függőség egészen másként működik, mint ahogy eddig feltételeztük. Feltette a kérdést: mi van, ha a függőségnek nincs köze a kémiai kampókhoz? Mi van, ha a ketrechez van köze? Alexander professzor úgy vélte, hogy a függőség környezeti adaptáció.

Ezzel párhuzamosan egy holland orvos,  Daniel Cohen is kutatta a betegséget. Cohen egészen más szemlélettel állt elő, s ezzel új megvilágításba helyezte a témát. A függőséget úgy nevezte: kötődés. Amikor boldogok vagyunk, egészségesek, akkor egymáshoz kötődünk. Születésünkkor legelőször az édesanyánkhoz kötődünk, ez a kapcsolat alapozza meg az egészséges szellemi fejlődés lehetőségét, elősegítve ezzel a felnőttkori stabil személyiség kialakulását. Ám ha valaki retteg, elszigetelődik vagy sok csapás érte, akkor olyan valamihez kezd kötődni, ami elfeledteti a problémáit. Lehet ez a szerencsejáték, a pornófilmek, a drogok vagy bármi más, egészségre ártalmas tevékenység. Valamihez kötődnünk kell, mert a természetünk így diktálja, ez minden emberi lény alaptulajdonsága.

Tény, hogy ma a világ szinte minden részén büntetjük a kábítószerezőt – mondja egy nyilvános előadásán Johan Hari. Akit ha vagy birtoklás miatt elítélnek, az megszégyenítik, büntetett előéletű lesz. Évekre kiszorul a társadalomból, visszatérése pedig sokszor szinte lehetetlen, ezért újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el, ismét a szerhez nyúl.

Dr. Máté Gábor, világhírű pszichológus szerint ez a rendszer a függőség mélyítésére szolgál, tervezni se lehetne ennél jobbat.

Portugália hatalmas eredményeket ért el

Portugáliában 2000-ben a lakosság 1 százaléka heroinfüggő volt, ami arányaiban egy hatalmas szám. Az amerikai módszert követve a nyugat-európai is büntették, megszégyenítették, bűnözőnek kiáltották ki a drogosokat. Látva a módszer sikertelenségét, a miniszterelnök kezdeményezésére egy orvosokból és szakértőkből álló csoportot hoztak létre, hogy megoldást találjanak a problémára.

A kutatások során arra az eredményre jutottak, hogy legalizálni kell az összes kábítószert a marihuanától kezdve a legkeményebb drogokig. A portugál állam ezt megtette és a pénzt, melyet addig a szankciókra költöttek, másfél évtizede a kábítószerfüggők társadalomba való integrálására fordítják. Létrehoztak egy kiterjedt álláskereső programot kifejezetten drogfüggőknek, mikrokölcsönöket nyújtanak számukra, hogy vállalkozást indítsanak, és 50 százalékos bértámogatást adnak a cégeknek, amelyek alkalmazzák őket. A betegek így elkezdtek dolgozni, kapcsolatokat kialakítani, integrálódni. Tizenöt év után összegezve az eredményt: az intravénásan használt drogosok száma 50 százalékkal csökkent Portugáliában, de látványosan csökkent a HIV- betegek és a túladagolások száma is.

Nincsenek lelki társak

Egy, az 50-es évek óta végzett nemzetközi felmérés szerint az egy főre jutó lakóterület mérete folyamatosan növekszik a fejlett országokban. Ezzel párhuzamosan azonban folyamatosan csökken azon közeli barátok, hozzátartozók száma, akikhez egy ember krízis esetén fordulhatna. A felmérés azért is meglepő, mert ennek épp az ellenkezőjét feltételezhetjük. A közösségi oldalak hatására él bennük az a – Hari szerint téves – tudat, hogy egyre több barátunk van.

Az újságíró a droghasználathoz hasonlónak tartja az internet és az okostelefon-függőséget. Gyakran hangoztatott véleménye, hogy a közösségi oldalakon követőket, lájkokat gyűjtő felhasználók egy hamis valóságot teremtenek maguknak. Miközben azt a látszatot keltik, gyakran önmaguk számára is, hogy egy széleskörű, globalizált világban élnek, ahol bárkivel, bármikor felvehetik a kapcsolatot, valódi barátaik, lelki társaik nincsenek.

A szakember úgy véli, sokak élete egyre inkább úgy fest, mint az állatkísérletben a magányos patkány ketrece és nem úgy, mint a társakkal, színes labdákkal teli patkánypark, amelyben az állatok elkerülték a függőséget.

VIDEO Üde tavaszi barackos smink

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!