Sokszor nem emberhez, hanem tulajdonsághoz vonzódunk
Időnként mindenki találkozik olyan jelölttel, aki ideálisnak tűnik – ez még akkor is előfordulhat, ha már párkapcsolatban élünk. Vannak, akik figyelmesen hallgatnak, törődőnek tűnnek, mások pedig extrém jóképűek és humorosak. Amikor ezek a kapcsolatok, fellángolások véget érnek, veszteséget érzünk, mert azt gondoljuk, nem találunk hasonló férfit soha többé. Julie szerint azonban nem erről van szó, éppen ellenkezőleg: „Rájöttem, hogy a fájdalmas elválások után még jobb partnereket találtam, mert ezek a kapcsolatok szinte katalizátorként működtek az életemben. Segítettek meglátni, mit keresek valójában, milyen tulajdonságokat értékelek igazán.”
A határok meghúzásával megmutatod, milyen bánásmódot igényelsz
A 20-as éveiben a többség nehezen tud nemet mondani és sokan később sem igazán tisztázzák, hol vannak a határaik. Bár a fiatalabb generációk talán már ügyesebbek ebben, azért még manapság is fontos, hogy boldoggá tegyük azokat, akik fontosak számunkra. Adott esetben úgy is, ha mindez a saját kimerülésünkhöz vezet.
Julie idővel rájött, hogy a határok felállítása a saját magunk iránti tisztelet kifejezése. Arról szól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt abban, hogyan tudunk másokat szeretni, miközben magunkra is figyelünk.
Ha nem állítod fel a határokat, elveszítheted az önbecsülésedet. Az identitások, feladatok és érzelmek összekeverednek, amikor a határok elmosódnak és a kapcsolat alapjaiban reng meg.
Mikor még nincs kellő tapasztalatunk a párkapcsolatokat illetően, gyakran félünk határokat szabni, attól tartva, hogy a másik elszigetelődik vagy megbántódik. Pedig ezek a keretrendszerek azok, amik nélkülözhetetlenek az egyenrangú kapcsolatokat tekintve. Meghatározzák a pénzügyi tervezés menetét, a házimunkák felosztását, de még azt is, milyen az én-időnk. A 20-as évek fontos tanulsága, hogy határok nélkül nincs egészséges kapcsolat, és ha a határokat a másik felünk nem ismeri, akkor nem fogja tudni, miként tud támogatni bennünket.
Az aktuális harmónia, a házasság és a gyerekek sem garantálják az örök boldogságot, hiszen mindannyian változunk és fejlődünk. Vágyunk a biztonságra és a meghittségre, de az élet kiszámíthatatlan. Mégis, tudni, hogy a másik életében is éppen olyan prioritást élvez a kapcsolatunk – az egyik legjobb érzés a világon.
Nyitókép: Kateryna Hliznitsova/unsplash+, fotók: unsplash.com
Julie idővel rájött, hogy a határok felállítása a saját magunk iránti tisztelet kifejezése. Arról szól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt abban, hogyan tudunk másokat szeretni, miközben magunkra is figyelünk.
Ha nem állítod fel a határokat, elveszítheted az önbecsülésedet. Az identitások, feladatok és érzelmek összekeverednek, amikor a határok elmosódnak és a kapcsolat alapjaiban reng meg.
Mikor még nincs kellő tapasztalatunk a párkapcsolatokat illetően, gyakran félünk határokat szabni, attól tartva, hogy a másik elszigetelődik vagy megbántódik. Pedig ezek a keretrendszerek azok, amik nélkülözhetetlenek az egyenrangú kapcsolatokat tekintve. Meghatározzák a pénzügyi tervezés menetét, a házimunkák felosztását, de még azt is, milyen az én-időnk. A 20-as évek fontos tanulsága, hogy határok nélkül nincs egészséges kapcsolat, és ha a határokat a másik felünk nem ismeri, akkor nem fogja tudni, miként tud támogatni bennünket.
Az aktuális harmónia, a házasság és a gyerekek sem garantálják az örök boldogságot, hiszen mindannyian változunk és fejlődünk. Vágyunk a biztonságra és a meghittségre, de az élet kiszámíthatatlan. Mégis, tudni, hogy a másik életében is éppen olyan prioritást élvez a kapcsolatunk – az egyik legjobb érzés a világon.
Nyitókép: Kateryna Hliznitsova/unsplash+, fotók: unsplash.com
Olvass még a témában
Tényleg akkora baj, ha a nőknek csak a férfiak 20%-a kell? Nem tettük olyan magasra a lécet
Korkülönbség a párkapcsolatokban: ezt szeretnék a férfiak, és ezt a nők
A szexbaba kísérlet: férfiakat kérdeztünk, mi a véleményük a guminőkről
