Eszedbe jutott már valaha, hogy vajon ki és hogyan találta fel a chips-et, a csörgőt, az internetet, a fogkrémes tubust és a szívószálat? Ha elolvasod cikkünket, megtudod.
Szívószál
Az emberek már régóta használtak üreges nádat és füveket italaik elfogyasztásához, amikor 1888-ban Marvin Stone feltalálta a szívószálat.
Stone egy gyárat üzemeltetett, ahol papír cigarettaszipkákat állítottak elő. Egy napon munka után betért a helyi kocsmába, hogy egy hideg italt igyon.
A kocsmában szalmát – szárított üreges fűféléket – tartottak azok számára, akik ezzel szerették kiszívni az italukat, de ezek után a füves utóíz megmaradt.
Ezután Stone viaszos borítású, hosszú papírcsíkokat csavart ceruzák köré, és a szélüket összeragasztotta.
Később találmányát tovább fejlesztette: növelte az átmérőjüket, hogy az italokban lévő rostok is végigmenjenek rajtuk, és a hosszukat, hogy leérjenek a pohár aljára.
Fogkrémes tubus
Kezdetben a fogkrémet üvegekben lehetett megvásárolni.
Fogmosáskor az emberek lecsavarták az üveg tetejét, és a fogkeféjüket belemártották a fogkrémbe.
Az 1800-as évek végén dr. Washington Wentworth Sheffield megfigyelte, hogy a festők fémtubusból nyomják ki a festéket. Szerzett tubusokat, és fogkrémmel töltötte meg őket.
A kényelem és a tisztaság érzete miatt az emberek hamar megkedvelték a fogkrémes tubus használatát.
Internet
1969 óta van internet. Kezdetben védelmi célokat szolgált az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erői számára.
A katonai támaszpontokon üzemelő számítógépeket először láncszerűen kapcsolták össze, de félő volt, hogy ha az egyik elromlik, akkor megszakad az összeköttetés.
Ezért pókhálószerű kapcsolatokat hoztak létre, hogy a bázisok bármikor érintkezésbe léphessenek egymással.
Az amerikai nemzetvédelmi minisztérum hozta létre az ARPANET (Advanced Research Projects Agency) számítógépes hálózatrendszert az információk megosztásához.
Csörgő
Már ókori egyiptomi sírokban is találtak csörgőket a régészek.
Állatokat (pl. medvét, madarat) ábrázoltak, agyagból készültek, és általában égszínkékre festették őket, mert ennek a színnek az egyiptomiak varázserőt tulajdonítottak.
A csörgőket egyéb hangszerek (pl. hárfa, lant) mellett zenéléshez használták, de gyerekeknek is odaadták, hogy játszhassanak velük.
Chips
George Crum főszakácsként dolgozott New York egyik éttermében az 1850-es években, amikor egy napon az egyik elégedetlen vendég visszaküldte a francia sült krumplit a konyhába, hogy „legyen vékonyabb, sósabb és ropogósabb”.
Crum másodszor vékonyabb krumplidarabokat sütött, de a vendég ezeket is visszaküldte. Ugyanez a jelenet, még vékonyabb krumplidarabokkal harmadszor is lejátszódott.
Negyedszer Crum már nagyon dühös volt, ezért olyan vékonyra karikázta fel a krumplikat, hogy át lehetett látni rajtuk. Vízbe merítette, majd ropogós barnára sütötte, és jól megsózta őket.
Azt hitte, hogy a vendég el fogja utasítani a barnára sült, agyonsózott krumplit, de az nagyon is elégedett volt vele.
Cikkünk forrása: Larry Verstraete: Kinek a fejéből pattant ki? (Alexandra Kiadó, 1997.)
