Kiskoromban csodálattal figyeltem anyukámat, miközben sminkelt. Néha megengedte, hogy a púderecsetjével és is „bepúderezzem” az arcom. Ugyan mondhatni későn kezdtem, mert csak húszéves koromtól kezdtem el festeni magam, és nem szoktam kék szemhéjpúdert használni, ahogy ő (a 80-as években ez volt a módi), de tanácsait mindig szigorúan követtem.
1/5 A legfontosabb tanács
Kezdve azzal, hogy anyám még a szemetet sem vitte le smink nélkül. És ez a mai napig így van, pedig már a hatvanas éveit tapossa. Tőle tanultam azt is, hogy „amíg van hajfesték, nincs öregasszony”, ez a vicces mondása mindig eszembe jut, miközben a színezőt kenem a hajamra, amelyben már felfedeztem pár csillogó ősz hajszálat.
És természetesen a legfontosabb tanács, amit mindig a lelkemre kötött, az a hidratálás volt. Annak ellenére, hogy anyám nagy napimádó és fiatalkora összes nyarát bőszen végignapozta a strandon, a hidratálásra mindig nagy gondot fordított.
Az ő korában még nem volt köztudott, hogy a napozás káros és csak a gyógyszertárban volt kapható kakaóvaj, de anyám valahogy elérte, hogy a bőre a mai napig csodaszép. Ezen felbuzdulva én is reggel-este aktívan hidratálok és bízom benne, hogy én sem leszek majd túl ráncos.
Nemrég egy csajos estén a barátnőimmel beszélgettünk arról, ki milyen szépségápolási tippet lesett el az anyukájától. Több minden elhangzott, de az alábbi négy volt az, amivel mindenki egyetértett és most Veletek is megosztom.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!