Ahol minden elkezdődött…
Az „Én soha nem leszek olyan, mint anyám!” mondat akkor fog oldódni benned, ha elkezdesz magadon dolgozni. El kell fogadnod a tényt, hogy az életed úgy alakult, ahogy, de most már felnőtt vagy és az irányítás a te kezedben van. Nem túl célravezető a szülőket okolni élethosszig, mivel felnőttkorban már bármikor dönthetsz úgy, hogy változtatsz az életeden. Nyilván sok mindent fel kell dolgozni, megbocsátani a szülőknek és megszeretni azt az életet, ami neked adatott.
Sokat segíthet a belső utazás során, ha meglátod édesanyád valódi arcát, hogy mit miért tett úgy, ahogy.
Nem felmenteni kell a tettei alól, hanem megérteni és elfogadni. Például egy bántalmazó szülőt valószínűleg az ő szülei is bántottak. Ez nem menti fel a tette alól, viszont ő egész életében ezt a példát látta maga előtt, ebben nőtt fel. Csak ezt tudja továbbadni addig, amíg fel nem dolgozza saját gyerekkorát. Olvass még a témában
Egy szégyenítő szülő, aki saját gyereke megalázásból űz versenyt, feltehetően soha nem kapott elfogadást szüleitől. Biztos, hogy egykor ő is megfogadta, hogy majd másképp cselekszik, de nem tud, mivel nincs meg a kellő eszköztára a változtatáshoz.
A csoda akkor történhet meg, ha valaki nem küzd az ellen, hogy olyanná váljon, mint a szülei, hanem elfogadja, hogy igenis van egy olyan része, ami nagyon hasonlít a szülei működéséhez, de szeretné megtörni ezt a fajta örökségét és másképp cselekedni. Nem dühből, haragból, pusztán a saját boldogsága érdekében. Ehhez pedig elengedhetetlen a megbocsátás szüleinknek és elfogadása annak, hogy ők csak azt tudták nekünk adni, amit egykor ők kaptak az ő szüleiktől.
