Ahol minden elkezdődött…
Az „Én soha nem leszek olyan, mint anyám!” mondat akkor fog oldódni benned, ha elkezdesz magadon dolgozni. El kell fogadnod a tényt, hogy az életed úgy alakult, ahogy, de most már felnőtt vagy és az irányítás a te kezedben van. Nem túl célravezető a szülőket okolni élethosszig, mivel felnőttkorban már bármikor dönthetsz úgy, hogy változtatsz az életeden. Nyilván sok mindent fel kell dolgozni, megbocsátani a szülőknek és megszeretni azt az életet, ami neked adatott.
Sokat segíthet a belső utazás során, ha meglátod édesanyád valódi arcát, hogy mit miért tett úgy, ahogy.
Nem felmenteni kell a tettei alól, hanem megérteni és elfogadni. Például egy bántalmazó szülőt valószínűleg az ő szülei is bántottak. Ez nem menti fel a tette alól, viszont ő egész életében ezt a példát látta maga előtt, ebben nőtt fel. Csak ezt tudja továbbadni addig, amíg fel nem dolgozza saját gyerekkorát.
Egy szégyenítő szülő, aki saját gyereke megalázásból űz versenyt, feltehetően soha nem kapott elfogadást szüleitől. Biztos, hogy egykor ő is megfogadta, hogy majd másképp cselekszik, de nem tud, mivel nincs meg a kellő eszköztára a változtatáshoz. Olvass még a témában
A csoda akkor történhet meg, ha valaki nem küzd az ellen, hogy olyanná váljon, mint a szülei, hanem elfogadja, hogy igenis van egy olyan része, ami nagyon hasonlít a szülei működéséhez, de szeretné megtörni ezt a fajta örökségét és másképp cselekedni. Nem dühből, haragból, pusztán a saját boldogsága érdekében. Ehhez pedig elengedhetetlen a megbocsátás szüleinknek és elfogadása annak, hogy ők csak azt tudták nekünk adni, amit egykor ők kaptak az ő szüleiktől.
