A belga Moïra Mikolajczak és munkatársai, akik a Louvaini Katolikus Egyetemen dolgozták ki a szülői kiégés első átfogó mérőeszközét, három olyan tünetcsoportot azonosítottak, amelyek együttes megjelenése már nem pihenéssel oldható meg, hanem szakember bevonását igényli.
1. A krónikus érzelmi eltávolodás a gyermektől
Az első és talán legnehezebben beismerhető jel az, amikor egy szülő azt érzi, hogy a saját gyermeke mellett is üresség tölti el. Nem arról van szó, hogy egy rossz napon türelmetlenül szól rá a kicsire, hanem arról, hogy hetekig, hónapokig tartósan emocionális ürességet él meg vele kapcsolatban. A kutatásokban ezt gyakran úgy írják körül, hogy a szülő mechanikusan végzi a gondozási feladatokat, de nem érez sem örömet, sem meleg kötődést közben.
Ez a fajta eltávolodás gyakran szégyennel is jár, mert a társadalmi elvárás szerint a szülői szeretetnek automatikusnak és kimeríthetetlennek kellene lennie. A kiégés kutatói szerint azonban éppen ez a burn-out egyik központi eleme: nem gonoszságról vagy szeretethiányról van szó, hanem egy hosszan tartó, kezelés nélkül maradt túlterheltség idegrendszeri következményéről. Olvass még a témában
Amikor egy szülő azt mondja, hogy „úgy nézek a gyerekemre, mintha egy feladat lenne, nem pedig a fiam”, az már messze túlmutat a fáradtságon.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
