Megbecsülés és elfogadás
„A szeretet rendjével összhangban van az, ha a gyermek azt mondja: „Nagyon sokat
adtál nekem, és ez elég. Én ezt nagyra becsülve és szeretettel elfogadom”.
Az a gyermek, amelyik így érez, boldognak és sikeresnek érzi magát, nem számít, hogy
korábban mi történt. Az ilyen gyermek képes azt mondani: „a többi dolgomról majd
magam gondoskodom”.
És ez szintén gyönyörű tapasztalat. És akkor a gyermek hozzáteheti: „Most már békében elhagylak.”
Nincs tartozás
„De érezd meg, hogy mi történik a lélekben, ha elképzeled, hogy a gyermek azt mondja szüleinek:
„Amit adtál nekem, először is nem a megfelelő dolog volt, másodszor pedig nem volt elég. Még tartozol nekem.”
Mit kapnak a gyermekek a szülőktől, ha így éreznek? Semmit. És mit kapnak a szülők a gyermektől? Szintén semmit.
Az ilyen gyermekek nem tudnak elválni szüleiktől: vádjaik és követeléseik a szülőkhöz kötik őket, és noha hozzá vannak kötve szüleikhez, nincsenek szüleik. Üresnek, rászorulónak és gyengének érzik magukat.”
A cikk folytatódik, lapozz!
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
