A szülő ad, a gyerek elfogad ‒ tényleg így van?

A szülő ad, a gyerek elfogad ‒ tényleg így van?

Címlap / Életmód / Család / A szülő ad, a gyerek elfogad ‒ tényleg így van?

Gyakori, hogy a szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke más, mint amilyennek szerette volna, és a gyermek is elutasítja a szüleit. A családállítási módszer misszionáriusának, Bert Hellingernek A működő szeretet című könyvéből szemelgettünk.

A szeretet rendje

„Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz. 

Olykor a szülőknek tehetetlenül végig kell nézniük, hogy noha mély szeretettel szeretik, gyermekük másmilyenné válik, mint azt remélték. 
Talán beteg lesz, talán drogfüggő vagy tragikus öngyilkosságot követ el. Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet mellett szükség van még valami másra is ahhoz, hogy a szeretet sikeres legyen.
A szeretet rejtett Rendje az, aminek megértése és követése nélkülözhetetlen.”

A szülők elismerése

„Egy gyermek maga a szülei. A Szeretet, ha sikeres akar lenni, megköveteli, hogy a
gyermek elismerje a szüleit azoknak, akik, félelem nélkül, és anélkül, hogy azt képzelné, hogy lehetnének más szülei is. 
Más szülőknek más gyermekei lennének. A mi szüleink az egyetlen lehetséges szülőpár a számunkra: illúzió azt képzelni, hogy más személyek is lehetnének
Elismerni a szüleinket úgy, ahogy vannak, nagyon mély és alapvető mozdulat.”

A szülők nem elismerése

„Hasonlítsd össze ezt az elismerést az ellenkezőjével: képzeld el magad, ahogy elfordulsz a szüleidtől és azt mondod: „Más szülőket akarok, nem tetszik az, amilyenek az enyémek.” 
Micsoda illúzió! Mintha lehetséges volna, hogy önmagunk legyünk, és közben más szüleink legyenek. Azok, akik titokban ilyen mondatokat mondanak, elfordulnak az élettől, ahogy az van, és üresnek, támasz nélkülinek érzik magukat, és nem találnak békét önmagukban.” 

Megbecsülés és elfogadás

„A szeretet rendjével összhangban van az, ha a gyermek azt mondja: „Nagyon sokat
adtál nekem, és ez elég. Én ezt nagyra becsülve és szeretettel elfogadom”. 
Az a gyermek, amelyik így érez, boldognak és sikeresnek érzi magát, nem számít, hogy
korábban mi történt. Az ilyen gyermek képes azt mondani: „a többi dolgomról majd
magam gondoskodom”. 
És ez szintén gyönyörű tapasztalat. És akkor a gyermek hozzáteheti: „Most már békében elhagylak.”

Nincs tartozás

„De érezd meg, hogy mi történik a lélekben, ha elképzeled, hogy a gyermek azt mondja szüleinek: 

„Amit adtál nekem, először is nem a megfelelő dolog volt, másodszor pedig nem volt elég. Még tartozol nekem.” 

Mit kapnak a gyermekek a szülőktől, ha így éreznek? Semmit. És mit kapnak a szülők a gyermektől? Szintén semmit.
Az ilyen gyermekek nem tudnak elválni szüleiktől: vádjaik és követeléseik a szülőkhöz kötik őket, és noha hozzá vannak kötve szüleikhez, nincsenek szüleik. Üresnek, rászorulónak és gyengének érzik magukat.”

A szülő ad, a gyerek elfogad

„Az a megfelelő, ha a gyermekek elfogadnak, a szülők pedig adnak. (…) Néhány gyermek elfordul a kölcsönösség nyomásától, a kötelességérzet vagy a bűntudat elől. Azt mondják

„Inkább nem fogadok el semmit, és így megszabadulok a bűntudattól és a kötelességérzettől”. Az ilyen gyermekek elzárják magukat a szüleik elől, üresnek és kimerültnek érzik magukat. 
A szeretetet sokkal jobban szolgálná, ha azt mondanák: „Mindent, amit adtál, szeretettel elfogadok”. Így szeretettel tudnának a szüleikre nézni, és a szülők láthatnák, hogy milyen boldog a gyermekük
Ez az elfogadás egyensúlyt teremtő módja, mert a szülők elismerve érzik magukat e szeretetteli, kedves elfogadást látva.”

VIDEO A 3 legszebb party smink 2024-re

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!