Szüljünk gyermeket, de miért is?

Régen nem kötődtek ennyire a gyermekhez, hiszen az élet nem engedte meg ezt a luxust, a gyermekhalandóság, a sok gyermek születése vagy épp a társadalmi elvárások kapcsán. Régebben az anyát nem szeretni volt szükségszerű, hanem tisztelni. Mára mindkét fogalom elkopott.

A gyerekek nagy része úgy beszél anyjáról, anyjával, hogy az már szégyen. Valódi tiszteletről pedig már rég nem beszélhetünk, vagy legalábbis nagyon kevés esetben. Ilyenkor jön az, hogy az anya sírva fakad: pedig annyi mindent megtettem a gyerekért. Igen, valóban sokat teszünk a gyerekekért, csak sok esetben nem azt, amit kell.

Tehát, szülni akkor szükségszerű, ha nem saját álmainkat, szeretetünket akarjuk a gyerek életébe beleszuszakolni, hanem lehetőséget adunk a gyereknek arra, hogy éljen, méghozzá a saját életét élje, melyre mi legjobb tudásunk szerint felkészítettük őt. 

Ez annyit tesz, hogy kevés, de valóban fontos, a gyerek igényeinek, tehetségének megfelelő mennyiségű lehetőséget biztosítottunk neki. A gyerekkor végén pedig képesek vagyunk arra, hogy elengedjük a kezét, és szeretve elismerjük azt, hogy felnőtt lett a gyerek.