Gyerekként a felnőttekre istenekként tekintünk, különösképpen a szüleinkre. Érthető, hiszen ők az elsődleges példaképeink, akik mindent megoldanak helyettünk és történhet bármi, ők vigyáznak ránk. Felnőttként pedig rájövünk, hogy ők is esendő, halandó emberek, tele kétségekkel és félelmekkel.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A szülők, mint szuperhősök?
Tulajdonképpen abszolút megállja a helyét az állítás, hiszen olykor nem semmi próbatételen mennek keresztül. Megtalálni a tökéletes harmóniát a munka, magánélet egységében, sokszor lehetetlen küldetés. Ahogy szülőnek lenni is sokszor az, főleg, ha valaki jól akarja csinálni. Mégis, teljesen egyértelmű, hogy a szülő bármire képes gyerekéért, amit természetesen érzékel a kis érzékeny lelkük. Ezért alakul ki a gyerekekben egyfajta isteni kép a szülőkről, miszerint ők legyőzhetetlenek, egyfajta szuperhősök.
Amikor elkezdünk felcseperedni, a kamaszkor minden negatív velejáróját elviselik és az sem tántorítja el őket, mikor utálkozva csapjuk be a szobánk ajtaját. Merthogy ilyen minden háztartásban előfordul néha. Hősként viselik a kiborulásainkat és csak remélni merik, hogy egyszer majd észhez térünk. Jó esetben ez bekövetkezik és elkezdjük egész más szemmel figyelni őket.
Mivel egyre többet látunk és érzékelünk a világból, rájövünk, hogy ez a szeretet és törődés nem is olyan egyértelmű és ez hozzásegít minket ahhoz, hogy jobban megbecsüljük őket.
Hiszen mindenkinek az az egyértelmű, amibe beleszületik. Ha valaki kerek, boldog családba érkezik, számára az lesz az alap, míg másnak a mozaikcsalád lesz a megszokott. Bárhogy is legyen, világnézetünk változásával, szüleinkhez való viszonyunk is változik az évek során.
A cikk folytatódik, lapozz!
Ébresztő, kedves szülők! Veszélyes sírni hagyni a babákat?
