Ők is csak emberek
Az első szembesülés szüleink halandóságával, legtöbbször traumatikus élményhez köthetők. Merthogy ekkor láthatjuk meg bennük az esendő, halandó énjüket, amit addig oly sokáig próbáltak elrejteni előlünk. Ezzel szembesülve, pedig érezhetünk először akár félelmet is. Ez az érzés mindenkinél máskor jelentkezik, van, akinél kifejezetten felnőttkorban. Ők a szerencsésebbek, hiszen később kell csak szembesülniük szüleik törékenységével. Ám, ami közös, hogy egyszer mindenkinek eljön ez a pillanat az életében.
Meglátni a szüleinket halandóként, akik tele vannak kétségekkel és félelmekkel, egyből felnőtté tesz minket és ez akár vízválasztó is lehet életünkben.
Tudatosulhat bennünk, hogy végesek a határaik és egyre kevesebb terhet bírnak el magukon az idő előrehaladtával. Ezt egy szülő soha nem szereti érzékeltetni gyereke felé, így mindig a gyerek dolga ezt észrevenni és tenni értük. Egy idő után figyelembe kell vennünk, hogy ők is csak emberek és a szerepkörök átalakulhatnak az idő múlásával.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
