A ragaszkodás soha nem vezet jóra, legyen szó párkapcsolatról, vagy akár feleslegessé vált holmijainkról. Mégis, nehezen válunk meg a régi dolgoktól, főleg, ha már régóta életünk részei. Az eszünkkel tudjuk, hogy már nem szolgálnak minket, szívünkkel mégis ragaszkodunk hozzájuk. Pedig az elengedés csodákra képes.
Ami igazán számít
Bár első olvasásra meglehetősen szentimentálisnak tűnhet, valójában a szortírozással komoly lelki munkát is végzünk. Elkezdjük egyre jobban lecsupaszítani magunkat és ki tudja, a végére lehet ott állunk, pőrén, bizonytalanul. Egyes tárgyak védik a lelki biztonságunkat, ezért az évek múlásával elkezdjük őket védőpajzsként használni. Szortírozás után viszont megtörténhet, hogy elsőre nem találjuk a helyünket, hiszen lebontottuk a falainkat.
Ezen a ponton tanulhatjuk meg igazán, hogy nem a minket körülvevő környezetünk számít, csakis életünk szereplői. Nem a kocsink, lakásunk, ruháink határoznak meg, még akkor sem, ha mostanság minden ezt akarja velünk elhitetni. A szortírozáshoz bátorság kell, mert onnan már nem lehet elbújni, de mindenképpen megéri.
Ezen a ponton tanulhatjuk meg igazán, hogy nem a minket körülvevő környezetünk számít, csakis életünk szereplői. Nem a kocsink, lakásunk, ruháink határoznak meg, még akkor sem, ha mostanság minden ezt akarja velünk elhitetni. A szortírozáshoz bátorság kell, mert onnan már nem lehet elbújni, de mindenképpen megéri.