Pokolra kell annak menni…
Több mint két éve már, hogy először párterápiára mentünk, és azt hiszem, mostanra kijelenthetem: a munka nagy részén túl vagyunk. Legalábbis eltérő kötődési mintáink ellenére sikerült egy stabil és egészséges kapcsolatot kialakítanunk.
Segített, hogy a kezdetektől mindketten csökönyösen, megszállottan hittünk ebben a szerelemben, és bár a munka rengetegszer fájdalmas volt, és sokszor kerültünk közel ahhoz, hogy feladjuk, mégsem tettük.
Ehelyett rengeteget dolgoztunk azon, hogy megértsük a másik és a saját igényeinket is. Idővel megtanultam felismerni, hogy mik azok a helyzetek, amikor a páromnak a támogatásomra van szüksége, és mik azok, amikor azzal segítek neki a legtöbbet, ha hagyom, hogy kicsit egyedül legyen. Ő is megértette, hogy mely pillanatokban van valóban szükségem van arra, hogy megerősítsen az érzelmeiben, mert például éppen egy nehezebb munkahelyi feladat vár rám, vagy csak többet szorongok valami miatt. Egy félig-meddig viccnek indult beszélgetés végeredménye lett, hogy kitaláltunk egy kódszót arra, amikor érzelmi spirálba kerülök. Ilyenkor elég ezt kimondanom, és a partnerem tudja, hogy most rám kell helyeznie a fókuszt, mert szükségem van a támogatására.
Nekem is nagyon sok belső munkám van abban, hogy az énképemet ne tegyem másoktól függővé – ahogyan neki is abban, hogy apró, de határozott lépésekben haladjunk a teljes elköteleződés felé.
Sokat segített az is, hogy mindketten elkezdtük világosan és őszintén kommunikálni az igényeinket. Ehhez a másik egy olyan közeget teremtett, ahol úgy érezhettük, nyugodtan és biztonságban beszélhetünk ezekről az igényekről. Részemről az egyik legfontosabb ilyen igény az volt, hogy a munka és a mindennapi feladatok mellett is kezeljük prioritásként azt, hogy minden héten töltsünk együtt minőségi időt, legyen az egy kirándulás, közös főzés, vagy egy kiállítás felkeresése. Olvass még a témában
A férfi tőled veszi el, ami neki nincs: legyen az pénz, önbizalom vagy belső béke
„Most ért véget egy hosszú kapcsolatom” – 10 férfitípus, akivel nem érdemes randiznod
„Már belenyugodtam, hogy egyedül maradok, amikor találkoztunk” – Szerelmi történetek 45 felett
„Abszolút figyelmen kívül hagyta minden kérésem” – Ha már háromszor kértél valamit a pasidtól hiába, akkor sajnos nem törődik veled
Nem mondom, hogy soha nincsenek már konfliktusaink, vagy hogy ne néznénk néha úgy a másikra, mint egy ufóra, hiszen az, ahogyan a kapcsolatokról vagy az érzelmi közelségről gondolkodunk, néha nagyon különböző tud lenni. Azt hiszem azonban, hogy sikerült félúton találkoznunk. És mire a közös pontra eljutottunk, mindketten nagyon sokat tanultunk magunkról, egymásról, és arról, hogy nem mindig minden úgy van, ahogyan azt a saját fejünkben elképzeljük.
Kilépni a saját valóságomból, dolgozni magamon és jobban megérteni egy másik embert legalább olyan izgalmas utazás, mint a szerelem maga. És ha nem is olyan könnyű ez az út – megérte.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
Következő cikkünkMéret? Igen, számít – De nem úgy, ahogy gondolnád!Sokszor van az érzésünk, hogy a téma jelentősége messze túlmutat a racionalitáson. Azonban, amikor jobban utánajárunk, miért is fordul meg ennyiszer az emberek fejében, gyorsan kiderül, hogy több társadalmi és pszichológiai tényező is közrejátszik. Az egyik ilyen ok az önbizalom kérdése: sok férfi attól fél, hogy mérete nem…Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
