Piran
Piran a szlovén mediterrán ékköve, hiszen nem kell egészen Dubrovnikig autóznunk ahhoz, hogy egy piros háztetős, tengerbe nyúló kis ékszerdoboz kikötővároskához jussunk. Egykor az Osztrák-Magyar Monarcia, majd Jugoszlávia része volt, ma pedig olaszos hangulatú település, amit Trieszt közelsége is magyaráz.
A félsziget tetején álló Szent-György templomhoz kacskaringós, régi kis utcákon keresztül vezet az út, ahol kézművesek árulják portékáikat. Agyag edények, festmények, jópofa emléktárgyak közül válogathatunk es mindegyiken látszik, hogy szeretettel készült.
Az egyik grafikus képeslapjait az utcáról is elvehetjük, egy cetlire írva hirdeti, hogy darabja 1 euro, amit csak otthagyunk neki és úgy tűnik, bizalmával senki nem él vissza. A domb tetejéről csodás a kilátás körben a tengerre, a templom díszes belsejében pedig szintén érdemes elidőzni. Olvass még a témában
A kisváros finom sójáról is híres: a legfehérebb, legfinomabb, hófehér szemcséket sóvirágnak nevezik. Ézt a kincset főzéshez nem is használják, csak az étel meghintéséhez. A helyiek vallják, hogy „a só a tenger, ami nem jutott vissza az égbe.” és kis vászonzsákokban, különböző kiszerelésben árulják pár euróért. Mutatós és hasznos ajándék, ahogy ízletes, sózott csokoládéjuk is.
Az egyik kis terecskén az Igazság szobra található, de nem bekötött szemmel vagy mérleggel a kezében. Azt hirdeti, hogy “nem vak és az igazság nem mérni való”, ezért lándzsája van, amivel védi az igazságot.
Érdekessége, hogy teste egy női alak, feje pedig egy római katonáé, a régészek tévesen passzítottak össze a két testrészt. Idegenvezetőnk viccesen jegyzi meg, hogy régész ismerőse cinikus észrevétele szerint a szobor a transz emberek egyik legelső ábrázolása.
Piran főterét Guiseppe Tartini hegedűművészről nevezték el, akinek szobrot is állítottak itt. Innen egy könnyű sétával juthatunk el az a strandig, ahol városnézés után megmártózhatunk a tengerben.
