A kék gallér
A kék galléros dolgozók (blue-collar worker) elnevezése is Amerikából ered, ahol a fizikai dolgozók gallérjának volt ilyen színe a századfordulón.
A mai napig is a magas iskolai végzettséget nem igénylő munkakörökre használjuk a kifejezést, tehát a betanított munkára vagy a segédmunkára.
Ilyen foglalkozásúak például az építkezéseken dolgozó munkások, vagy a futószalag melletti gyári munkások. A kék galléros munkaköröket inkább férfiak töltik be, mivel komolyabb fizikai állóképességet igényelnek. Olvass még a témában
Fusimunka és szaftos részletek: van 5 dolog, amit semmiképp ne ossz meg a főnököddel
Ettél már Krumpellót? Két magyar fiatal mennyei, különleges street food ételeket alkotott, most állandó üzletük is megnyílt
Karácsony nulla plusz pénzből: így is varázslatos az ünnep
Inkább járok a nehezebb úton, de építek önazonos karriert – Akár segítség nélkül is
A pink gallér
A rózsaszín gallérosok (pink-collar worker) először 1977-ben lettek nevesítve Louise Kapp Howe amerikai írónő könyvében. A kifejezést azokra a munkakörökre használta, amelyek könnyen elérhetőek voltak a női munkaerő számára is, és amelyekben nem volt túl nagy lehetőség a szakmai előrejutásra. Ezeket a munkákat úgy definiálta, mint amelyek a leginkább hasonlatosak az otthon végzett házimunkákhoz. Mai értelemben ennyire nem negatív színezetű a kifejezés, hiszen míg korábban főként a nővérek, óvodapedagógusok, tanítónők, pénztárosnők munkáját sorolták ide, ma már egyre inkább ilyen foglalkozássá kezd válni például a kommunikációs szakma vagy az emberi erőforrások területe, ahol előrelépési lehetőség is van a hölgyek számára. Sőt, már azokat az egyéni vállalkozónőket is ide soroljuk, akik főként a szolgáltató-, illetve a szépségipar területén kezdenek saját üzletbe.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
