De ki is számít manapság szegénynek?
Van, aki szerint az, aki nem tudja fedezni a lakhatás, a szükséges élelmiszer, gyógyszer, közlekedés és ruházkodás költségeit.
Az igazi mélyszegénységben élők számára viszont a létfenntartáshoz szükséges javak is hiányoznak, ráadásul a teljes reményvesztettség, céltalanság és tehetetlenség állapota alakul ki, amelyben az ember valódi emberi minősége veszélybe kerül, hiszen az élettevékenységek a puszta létfenntartásra korlátozódnak, miközben a lélek teljesen elsivárosodik.
Ez eddig érthető is, hisz ki bírná ép ésszel elviselni a nincstelenséget, az ürességet – de mindez feljogosít-e bárkit arra, hogy elvegye másoktól azt, ami neki nem adatott meg? Olvass még a témában
Amikor nem „egyenes” az út…
Egyre többen választják a törvénytelen utat –lopnak, csalnak, rabolnak – és közben széttárják a kezüket: „Valamiből nekem is élnem kell…” Míg a régmúlt szegényei körmük szakadtig ragaszkodtak erkölcsi tisztaságuk megőrzéséhez, napjaink bűnözői felmentést várnak a társadalomtól.
