Szegénység és bűnözés. Hogy miként kapcsolható össze ez a két fogalom, számos kriminalisztikai tanulmány taglalta már. Tény: manapság nem könnyű az élet. Minden a pénz és az anyagi javak körül forog, és ha nem rendelkezünk belőlük a kellő mennyiséggel, könnyen a „szegény” társadalmi rétegben találhatjuk magunkat.
De ki is számít manapság szegénynek?
Van, aki szerint az, aki nem tudja fedezni a lakhatás, a szükséges élelmiszer, gyógyszer, közlekedés és ruházkodás költségeit.
Az igazi mélyszegénységben élők számára viszont a létfenntartáshoz szükséges javak is hiányoznak, ráadásul a teljes reményvesztettség, céltalanság és tehetetlenség állapota alakul ki, amelyben az ember valódi emberi minősége veszélybe kerül, hiszen az élettevékenységek a puszta létfenntartásra korlátozódnak, miközben a lélek teljesen elsivárosodik.
Ez eddig érthető is, hisz ki bírná ép ésszel elviselni a nincstelenséget, az ürességet – de mindez feljogosít-e bárkit arra, hogy elvegye másoktól azt, ami neki nem adatott meg?
Amikor nem „egyenes” az út…
Egyre többen választják a törvénytelen utat –lopnak, csalnak, rabolnak – és közben széttárják a kezüket: „Valamiből nekem is élnem kell…” Míg a régmúlt szegényei körmük szakadtig ragaszkodtak erkölcsi tisztaságuk megőrzéséhez, napjaink bűnözői felmentést várnak a társadalomtól.
Amit kaphatnának is, ha teszem azt valóban „csak” kiflit, kenyeret – emelnének el a polcokról, de miként megélhetési bűnözés az, ha napszemüveget rabol, vagy kábítószerrel kereskedik, vagy halálra ver egy idős embert pár ezer forintjáért?
Szerinted létezik a megélhetési bűnözés? Mi a véleményed róla?