Rácsodálkozni a kezére a combomon. Hisz húsz évig vártam erre az érintésre. Zavarba hozni, kinevetni, és undoknak, kegyetlennek lenni, szeretve. És gyűlölve szeretni, amikor játszmázik. Látni aggódását, melyben csak sejted azt, hogy mennyire vagy fontos. Nagyon. Látni a férfibüszkeség fátylát, amin átlátsz, látsz minden fontos dolgot. A lelkeddel.
Szeretőnek lenni nem hiánypótlás. Természetes állapot. Stabil állapot. Feltéve, ha jól éljük meg ezt az érzést. Feltéve, ha van olyan ember a Föld nevű bolygón, aki ezt hozza ki belőled.
A szeretőben nincs féltékenység… sőt, tán lojális is a férfi hivatalos kapcsolatához. A szerető nem akar elvenni senkitől semmit. Csak szeretni akar. A szerető sosem birtok, vagy birtokló. Fel-fel villan benne ez az érzés, de természetellenesnek éli meg. Naivsággal viszolyog tőle. Szeretőnek lenni az álom valósága. A mesék happy end-je, amiben a féltékenység sárkányát, a lelket elszívó gonosz boszorkányt kiírtja magából a nő… Nos, ettől felemelőbb érzés kevés van. Olvass még a témában
Az ember minden szerelme kapcsán azt gondolja, hogy már mindent tud a szerelemről… soha semmit nem fogunk megtudni róla… csak érezni melegét, ami néha megéget, látni füstjét, ahogy szétoszlik a szemünk előtt a levegőben… És így, ebből a szemszögből már teljesen mindegy, hogy feleségek, barátnők vagy szeretők vagyunk.
