A szerelem
Sokaktól halljuk, hogy a szerelem egy idő után szeretetté szelídül. Ez így természetes. Aki folyamatos, hatalmasan lángoló szerelemre vágyik, anélkül nem tud élni, az nem választottjába, hanem a szerelembe szerelmes.
A szerelmi időszak arra való, hogy a sok férfi és nő közül ki tudjuk ösztönösen választani azt, aki hozzánk illik. A szerelmi időszak azért olyan erős, mert szerepe nem csak a párválasztásban fontos, hanem – ösztöneink szerint – a fajfenntartásban, az utód létrehozásában is.
A tisztelet
Ez az alapja mindennek. Ha képesek vagyunk tisztelni, tiszteletben tartani már a kezdetektől, hogy igen szoros a kötelék – mondjuk – a férj és anyja között, és azzal foglalkozunk, hogy mi egy másfajta, szerelmi köteléket alakítsunk ki, nem alakul ki a romboló(!) féltékenység.
Tehát a szeretet ránk eső fajtáját kell erősíteni, és nem csak azt kell elvárnunk, hogy a mi – a párunkkal közösen(!) kialakított – szerelmi életünk kapja meg a tiszteletet, hanem nekünk is tiszteletben kell tartani az anyai, vagy más egyéb szeretetet. Ez igen nehéz, de legalább annyira a mi érdekünk, mint amennyire a többi érintetté.
A kapitális hiba
Amikor egy párkapcsolat szorossá válik, elköteleződünk, házasságot kötünk, tudomásul kell vennünk, hogy nem csak választottunkhoz mentünk hozzá, hanem a családjához is. Ez nem azt jelenti, hogy mindig, mindenhol ott kell lennie a család többi tagjának, vagy hogy a többi családtag rendszere szerint kellene élni a saját, közös – kialakulóban lévő – életünket.
Ez csak azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell, ennek határait pedig jó előre leszögezni. Ha tetszik, ha nem, egy ember több családhoz is tartozik, melyből a párunkkal kialakított az, ahol a legtöbb időt töltünk.
Probléma, ami szétválaszt
Elmúlt a szerelem – mondják sokan. Valóban? Nem csak egy probléma elől menekülünk, ami – úgy érezzük – meghaladja a képességünket, mert nem tudjuk megbeszélni párunkkal? Ha sok ilyen beszélgetés, a közös probléma megoldás hiánya lett a szőnyeg alá seperve, az nyomaszthatja annyira az embert, hogy úgy hiszi – becsapva ezzel saját magát – hogy azért érzi magát rosszul a kapcsolatban, mert már kihűlt a szeretet, szerelem.
Ekkor történik az, hogy mindenki csalódottan, dühösen, a másikra dühösen lép ki a kapcsolatból. Pedig ez egy egyszerű döntés, a mi választásunk, a szeretet eltaszítása, nem a szeretet hiánya. Így saját magunknak is fájdalmat okozunk.
Pillanatnyi és maradandó érzés
A pillanatnyi düh, adott helyzetben kialakult hosszabb, akár napokig tartó harag nem egyenlő a szerelem elmúlásával. A szerelem akkor múlt el, ha már dühösek sem vagyunk a másikra a ,,viselt dolgai” miatt. Nem a szerelem nagysága az, ami összetart két szerelmes embert – hiszen ezt nem lehet mérni, viszonyítani, és folyamatosan változik a mértéke is – hanem az, hogy mennyi mentális erő van a kapcsolatban élő két emberben.
Azon múlik minden, hogy mit akarnak táplálni: a szétválást, a szakadékot, vagy az összetartozást. A szétválás lappangó gondolatait időben el kell csípni, és ,,át kell írni”.