Zugló kezdettől fogva az egyik kedvenc budapesti kerületem volt, többek között a gyönyörű, titokzatos, sokszor lepusztultságukban is megejtően szép épületei miatt. Abszolút szubjektív válogatás következik most a szerintem legszebbekről, egy langyosabb délutánon érdemes elsétálni előttük.
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/5 Róheim-villa
A Hermina utca és Pálma utca sarkán, a Városliget szomszédságában álló villát Tisza-villaként is ismerik. 1918. október 31-e kora estéjén itt gyilkolták meg máig tisztázatlan körülmények között Tisza István miniszterelnököt.
A sötét múlthoz sajnos sötét jelen is kapcsolódik: 2001-ig az egyébként gyönyörű épület valóban hasznosítva volt, 72, a fővárosban dolgozó vagy tanuló mozgássérültnek biztosított lakhatást – derül ki a Magyar Narancs cikkéből.
Ekkor azonban az épületet kiürítették, és azóta gyakorlatilag csak enyészik. Ilyenkor nem takarják el a kerti fák lombjai, érdemes teljes – noha megkopott – pompájában megtekinteni, mert ki tudja, meddig áll még a helyén.
2/5 Szellemkastély
Van, aki szerint a Disney-rajzfilmek kastélyára emlékeztet, én mindig azt várom, hogy egyszer csak kisétál a kertkapun Morticia Adams. Az viszont biztos, hogy a Zichy Géza és az Abonyi utca sarkán álló villaépület lenyűgöző látványt nyújt, amit fényképen nehéz visszaadni, élőben viszont tényleg leesik tőle az ember álla.
Mikor először sétáltam el mellette, néhány sarokkal később visszafordultam, és megnéztem még egyszer, hogy tényleg ott van-e, és nem csak képzeltem.
A házat egyébként egy népszerű portréfestő, László Fülöp rendelte magának, 1897-ben épült Gyalus László tervei alapján. A sarokról látszanak a műterem óriási ablakai. Egy ideig egyébként maga Molnár Ferenc író is lakott itt, ma több lakásra van osztva a gótikus stílusú épület.
A Hermina utca és az Ida utca sarkán szintén hatalmas, gyönyörű villaépület áll, a kerítés mellé tűzött kis táblácska tanulsága szerint Gyukits Gyula, egykori zuglói kalapgyáros otthona volt az épület.
A kalapgyár maga az alig pár száz méterre kezdődő Gizella utcában állt, így el tudjuk képzelni, hogy Gyukits úr reggelente kilépett a pazar épület ajtaján, és sétapálcáját lóbálva átcammogott megnézni, hogy aznap minden rendben van-e kalapfronton. A nap végén még esetleg tett egy rövid sétát a Városligetben, mielőtt valamelyik ovális emeleti ablakból nézett volna végig a városon, lefekvéshez készülődve.
