A karácsony közeledtével egyre több bolt polcait borítják be a csodaszép karácsonyi díszek, amelyek közül aztán nem is olyan egyszerű kiválasztani, hogy melyeket vigyük haza magunkkal.
Amikor azonban először találkoztam az ella fawnfromthegarden gyönyörű, szárított virág dekorációival, egészen más érzés fogott el: van bennük valami plusz, szívvel teli, amelyektől olyan különlegesek és értékesek lesznek. Mindez pedig a készítőjüknek, Pataky Gabriellának köszönhető, aki folyamatosan gondos munkával alkotja meg a szebbnél szebb virág dekorációit.
Honnan ered a természet iránti szereteted?
Mióta tudom az eszem, nagyon szeretem. Szüleimmel sokat kirándultunk amikor kicsi voltam, hol a közeli erdőkben Nógrád megyében, hol nagyszüleimet látogatva útközben Szilvásváradon. Mindig élveztem a táj látványát a kocsiból, hogy milyen különböző ruhába öltözik évszakról évszakra.
Mikor hosszú sétákat tettünk, nagyon jó volt kicsit közelebbről szemügyre venni, milyen apró és szép kis dolgokat rejt az erdő, lehetett az egy pillangó aki vadvirágra szállt, vagy csak egy őszi falevél ami épp lelibben a fáról, vagy egy olyan hópehely aminek tényleg hópehely alakja volt.
Nagyszüleimnél nyaralva is hol azzal nyaggattam őket, hogy menjünk sétálni a fák közt megbúvó csónakázótóhoz (Kazincbarcika), hol a másik Mamámnál állandóan a kertben lógtam, sóskát tépkedve útravalónak és krumplibogarakat keresve a veteményesben, mert azok valamiért annyira megkapóan aranyosak voltak nekem. Ilyen kis apró tünemények miatt sokáig nagyon érdekelt a természetfotózás is, de akik miatt igazán, még az eddiginél is jobban élveztem a természetet, az két kutyus volt, Fanni és Füles.
Nagyon okosak voltak, és rengeteg szeretet volt bennük. Nem csak felénk, de volt, hogy a körülöttük lévő állatok felé is, Fanni kiscicákat nevelt fel, és gerléket etetett. Füles pedig olyan volt, hogy ha beszéltél hozzá, értette, épp csak nem szólalt meg emberi nyelven. Ha azt mondtuk hozd vissza Fannit, ne csatangoljon el, Ő visszahozta Fannit.
A természetszeretetem abból is fakad, hogy nem mindig kell közös nyelv, hogy megértsük egy kisebb teremtmény (vagy épp egy nagyobb) mit szeretne, vagy mi a szándéka. Sok kedvesség és báj van mindenben, akárcsak ha látod, hogy a csiga a sétálóutca egyik oldaláról a másikra tart és odarakod, vagy ha a kutyusodnak – akit úgy szeretsz mint egy családtagod – az utolsó napjai vannak hátra, és ő úgy élvezi a reggeli napsütést mintha attól is búcsúzna. Így azt hiszem összegezve onnan ered, hogy a családomtól gyerekkoromban kaptam, mint legjobb útravaló az élethez. A mai napig igyekszünk sokszor elmenni, sétálni vagy kirándulni a természetbe a párommal, feltölt minket, és számomra nagyon inspiráló a mai napig.
Minek hatására döntöttél úgy, hogy belevágsz egy saját vállalkozásba?
Röviden és tömören, hallgattam arra, amit a szívem súgott. Évekig reklámügynökségnél dolgoztam, ott a gyorsaság és az FMCG csomagolások voltak főszerepben. Mindig érdekelt, milyen a reklámközeg, és régi vágyam volt megtapasztalni grafikusként. Viszont bennem mindig is ott motoszkált, hogy egyedi dolgokat szeretnék készíteni, és olyan munkákban részt venni, amik főként környezettudatosak és természetfókuszúak. Ahogy teltek az évek, kezdett bennem eluralkodni ez az érzés és, hogy szeretnék lelassulni, a magam ura lenni, hogy én hozhassak meg döntéseket. Amikor elkezdtem dolgozni 21 évesen, tudtam, hogy egyszer lesz majd fawnfromthegarden, csak nem 29 éves koromra gondoltam.
Régebben a nagymama időszakomra terveztem, hogy belevágok a virágkötésbe, mikor már úgy gondolom, kiöregszem a grafikusi szakmából, és akkor majd én leszek a virágos Ella néni. Viszont pár éve elvesztettem két számomra nagyon fontos személyt, Papómat, és még ugyanabban az évben Fülest. Látva, hogy rövid az élet, megkérdeztem magamtól, hogy mégis mire várok. Jelentkeztem virágkötő suliba, és alig vártam, hogy befejezzem, hogy a következő évben a januárt már vállalkozóként kezdjem.
Mit jelent számodra a növényekkel eltöltött idő, a virágkötés, és miért éppen szárított virágokból készítesz dekorációt?
A növényekkel eltöltött idő, a virágkötés visszatalálás önmagamhoz. A szárított virágoknak több oka is van. Természetesen én is szeretem a friss vágott virágokat és a cserepes szobanövényeket, így nem véletlen, hogy ezeket néhanapján szüleim kertjében sertepertélve leszedem és kipréselem. Viszont alkotásilag mindig is a szárított virág fogott meg. Volt egy lunária csokor nagymamám egyik előszobai vázájában – olyan földöntúli látványú alapból az a virág – hosszú évekig ott volt, nagyon megmaradt az emlékeim közt.
A szárazvirágokkal akár évekig tartós dekoráció alkotható, és hosszú ideig fel is használható, míg a friss virágok eltarthatósági ideje jóval kevesebb. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy egyszer majd (sok év múlva) vágott virág is lesz a repertoárban, de egyelőre még a szépkorukat megélt virágokkal vagyunk összenőve.
Csodálatos grafikai munkáid is vannak, honnan merítesz ihletet hozzájuk?
Leginkább a természetből, vagy a jókedvű beszélgetésekből a párommal az esti vacsora során. Amíg éltek a kutyusok, addig az ő puhaságukból – akkoriban nagyon szerettem különös odafigyeléssel a rajzolt állatok bundáját megjeleníteni.
Hogyan jelenik meg a munkád során a környezettudatosság?
Igyekszem olyan vállalkozóktól alapanyagot és kellékeket vásárolni a munkámhoz, akik odafigyelnek arra, hogy környezettudatosak legyenek. Sajnos még nem minden esetben tudom kikerülni a műanyagot, de folyamatos törekvés van rá, hogy kiszorítsuk a vállalkozás alapanyagai közül.
Grafikusi oldalról, igyekszem olyan munkákat elvállalni, ahol szintén fókuszban van a környezettudatosság, pl. üveg vagy papír alapú csomagolás. A szemetet szelektíven gyűjtjük, és próbálunk minden papírt, dobozt újra felhasználni, amibe terméket kaptunk. A csomagolás során törekszem arra, hogy csak papírt használjak, de van például, hogy nem kapok papíralapú ragasztószalagot, és sajnos be kell érnem a kevésbé környezettudatossal.
Mely eddig kapott visszajelzésekre emlékszel vissza a legszívesebben?
Több is van, ami nagyon megdobogtatta a szívemet. Fanni, aki már többször is rendelt tőlem, nemrég írta, hogy a kisfiának ötödére olvassa a mesét, amit posztoltunk. Odavannak érte, nagyon várják a folytatást, és hogy most már nem csak ő rajongója a munkáinknak, de a kisfia is. Ami még szintén nagyon jól esett a közelmúltban, amikor a tél beköszöntekor Rita kért egy rusztikus nyári koszorút, mint utóbb kiderült, ajándéknak. Bár tudtam, nem karácsonyra lesz, mert november utolsó hétvégéjére szánta, mégis olyan jól esett, igazi kis karácsonyi manó érzés volt elkészíteni, és az ajándékozott nagyon örült neki.
Illetve amikor a cityfairieses lányok rendeltek workshopra kis seprűket. Kíváncsian kérdeztem, tetszett-e a résztvevőknek – ezt a magható választ kaptam: „Imádták a kis varázsseprűket!! A meditációban pedig akkorára nőttek, hogy mindannyian fel tudtunk ülni a saját seprűnkre és azzal repültünk el egy varázslatos helyre. Mindenkinek nagyon tetszett!!” Vagy például amikor Nerina küldött képet a kis ajándéknak szánt Fahéj egér printről, hogy kint van náluk képkeretben.
Hogyan készülsz a karácsonyi időszakra?
Sok-sok fahéjjal, ánizzsal, szegfűvel, naranccsal és fenyővel, hogy meglegyen az igazi karácsonyi illat a dekorációk készítése közben. Ilyenkor előbb-utóbb felkerül Frank Sinatra karácsonyi lemeze a lejátszóra, előbukkannak a piros kockás ruhák a szekrényben, a szüleimtől megörökölt fenyőzöld pulcsik, amikbe olyan jó belebújni, és a mindenféle kis fényfüzér és gyertya, amik az alkotási hangulathoz, ünnepekre hangolódáshoz elengedhetetlenek.
Bevallom, elsőéves vállalkozóként tartottam az ünnepi időszaktól, mert tudtam, hogy nagyon intenzív lesz, de nagyon sokat tanultam belőle a következő évre/évekre nézve. Most egy kis pihenést szeretnék majd megengedni magamnak, hogy az új évre feltöltődjek. A párommal írtunk egy kedves kis téli mesét, ami köré épül a karácsonyi kollekció is. Az írt mesével az Instagramra posztolva szeretném megköszönni az első évünket a vásárlóimnak. Ezek részletenként kerülnek fel, advent vasárnapokon.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Rengeteg ötlet van a fejemben, ezek közül párat még féltett kincsként őrzök, így még egy kicsit megtartanám magamnak. Az viszont nem titok, hogy a tudásomat szeretném még bővíteni újabb kreatív szakmákkal, és ezt hasznosítani a vállalkozásban is.
A közeljövőben több workshopot szeretnék majd tartani, és olyan összetettebb kollekciókkal érkezni évszakonként, mint most karácsonykor. A műhelyemet is szeretném befejezni, illetve kicsit többet piheni. Emellett a magánéletemben esküvőre készülődünk, és edzek is, hogy Apukámmal egyszer lefussam a félmaratont.
A távolabbi terv, hogy a szeretteimet egyszer majd be tudjam vonni a vállalkozásba, illetve egy kis üzlet a belvárosban, ahova a párom, az utca túloldaláról hoz át saját készítésű croissant-t, majd mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.